Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. június 7., szerda

Kicsit

 
Kicsit
neked
kicsit
magamnak
magányunknak
zöld őrületbe hajló reggelen
folyónak
melyen minden fény
csuda
rejtelem
elmondtam neked ezerszer
meg
százszor
elveszek
ha
hangod nem varázsol
szavaid nélkül árva vagyok
elesett
sírok
sebes térdű védtelen
maszatos
gyerek
könny bukdácsol
hajnali fényeken


magamnak
kezemre ragadó nedvek
rubinból kifoszló cseresznyemag
fenséges mákonya
ajkamhoz tapadó íz
csókjaid nyoma
kicsit magamnak
kicsit meg neked
súgom
bőrömre ma is pirossal
pecsételtelek.

2 megjegyzés:

  1. "kezemre ragadó nedvek
    rubinból kifoszló cseresznyemag
    fenséges mákonya"
    Magával ragadó költői sorok. Csodásan érzékletes.
    Szebbé varázsoltad a reggelt.

    VálaszTörlés