Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. június 3., szombat

Margaréta peremén - júniusi vers



Selymet sző a hajnal
pirossal
arannyal
lengén veti szememre a fátylat

margaréta peremén
ártatlan
kábul bogárka szendereg
illatfelhő
ablakomig árad

Duna vizében
éledő június magát cicomázza
minden
máz
apró fényjel
hírhozó
elmúlott az éjjel

topáz kékje dereng az égen
túlparti fák vízre hajlanak
engedelmesen
szerényen

részeg tobzódással ölelő nyári ébredésben
hangod
édesítő
ritmusára
vágytam
rám feszülő szigorú magányban


cifrán szóló madárnóta zökkent
 
nyári
játék

szerelmes feketerigó magasba röppen
rubin gyümölcsöt csippentett
csőrén csillanó nedvek


/száz kérdőjel - hiányzol - szeretlek/


minden perc ajándék

füttyjel hasítja csendfalunkat szét
józanodok
harmatos virágom fonnyadó szirmait szedem
bolond
sebekre
gyógyír
párnámra teszem

nyújtózó békében kezdődik a nap
árnyék szűkül
fénypettyes bokraim alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése