Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. július 23., vasárnap

Megállt az idő


Rózsák
vihar előtti lágy buggyanásban
szirmaik között
kicsike bogár
van
 
mit sem sejtő
álmot
álmod
visszatért
régi
virágporos mesékbe burkolódzott
gyönyörű
világhoz


selymes hajnali illat
takarja tegnapi gubancos titkainkat

az
égen
fémes rezgés indul
pirulós szélű fellegek
villám hasít
magadat látod
mindenütt
fényeres
hatalmasak kérdőjelek
 
 
terheink csak rakódnak
minden szakadni kész
fűrészes fogú
bőrödet sértő mihaszna ébredés

tompán
álmosan
koptatott szavak

hulló
virág
kelyhében
könnycseppnyi harmat
elárvult
pillanat

csendet hasít a távoli dörrenés

eső készül
világossá mosni a reggel
valamennyi
fekete
fellegét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése