Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. augusztus 1., kedd

Nyújtózkodó reggel...

Lépkedek

harmat
hintáz
topáz cseppekben
perzselt
törékeny fűszálakon

nincs
hőség
még
nincs
láz
szétolvadó csendes irgalom

a
táj
ezüstös
tükör
hatalmas tálca
éledésre várva

fényes  létperem
kábultan méregetem

csak én meg a hajnal
játszadozom gyöngyszínű szavakkal
míg
tikkadt
bokrok
virágok
alatt
szomjoltó kis tócsa fakad

bőrömre visszacsap a permet
nyújtózkodó reggel
mennyire szeretlek

túl a parton
pirosban ébredő korong
tüzes nyilakat feszít át sápadt lombokon

egy
madár
egy
kis fekete árva
röppen halkan a szomjas
vén cseresznyefaágra.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó vers, öröm és gyönyör volt olvasni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      Bár tudnám ki is az a Maci, aki itt olvasgat?

      Törlés
  2. Köszönöm, Márta! Nagyon szép. Kár, hogy messze van tőlünk a Duna. Pedig arrafelé is keresgéltünk házat... Szép napot neked! Puszi: B. Edit

    VálaszTörlés
  3. És mindez ma is igaz.

    VálaszTörlés