Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. február 11., vasárnap

Meggondolatlanul....



Pára száll a víz fölé
köd bóbiták
pamacsok
szürke
reggel
haldokló hóvirágszirmok földre simuló szára
méregzöld vonalat fest
a
semmi
világába

mindig
ez
a
korai
ébredés
és
mindig
a
vágyak


palettát készítek
magányom homályos világának
festék
ecset
nincs sehol
homlokom mögött száz ábránd lohol

cinóberek
indiai sárga
rezeda
dobban
szívembe
és
ragyog

kékekkel
összekeveredő
hajnalokra vágyom
partunk szegélye zöld tűzre váltson
sírva
zokogva
hajoljon lejjebb a fűzfa lombja

vajúdás

újjászülető roskadozó pompa
hulljon tavaszi kitárt ablakomba

a
föld letépve kopott rongyait
fürgén takarja el pőre hajlatai
szemérmes
friss
rügyekből
levél szülessék
s
az
égen
ömöljön
ömöljön
széjjel
gátlástalan
azúrszínű festék.

1 megjegyzés: