Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. február 17., szombat

Temesi Éva emlékére...

Ceruzarajz arannyal...

Fénypászmák
életrepedések
sugarukban idézem arcod
szürke
hajnalon

változó
fények
kihunyó élet

gonoszul fosztottak ki az évek
riadt madárka rebbenéssel
elmúlásod kínjait viselted
sárgult verses papírlapok
kezedben billegtek
széjjel peregtek
nem sirattad már a tegnapot

múltad
jelened
immár
elfogyott

kicsinyre gyűrődött testedet
míg
átöleltem
hangod tétován ringatott

emlékem lettél
vékonyra hegyezett ceruzával
satírozok köréd arany álmot
elaltatott a decemberi szél

szemeidben magamat látom

fázósan szorosra fogom
borzongató széltől
meg nem óvó télikabátot.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése