Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. július 29., vasárnap

PÓKHÁLÓ



Korán és rosszul ébredek
nehéz nyomasztó álmok
satuba szorítják szívem
s
a
szürke világot

éjszakai képtelen képeket
takar végre a reggel
nap
süt
kibámulok
fényéhes szemekkel
patyolat a kert
eső és nap fürösztötte bokrok
pókháló ötlik szemembe
átszövi a lehajló gyenge virágot
háló feszül
fényes csapda
ki korábban kel
tán még az alkotót is rajtakapja

moccanó
emlékek
téphetetlen szálak
arcod
hajad
sóhajod
ujjam hegyével simított tájak
szád
s
ahogy
 vágyad nyakamba csókolod
nagyon hiányzol
súgod
magány ellen felszökik lázad

reggeli fény bukfencezik
ki lesz az áldozat 
itt
selyemből szőtt hajszálvékony szálak
gúzsba kötnek
öröm pattan
eltűnnek szorongató éjszakai
árnyak.

5 megjegyzés: