Nyár végi pillanat...

Nyár végi pillanat

Török kontyok

bársony bordók

sárgák

pirosak

méhek bújócskáznak

tárult szirmokon tükröződik a nap

bimbók

szerényen bókolva virulásra vágynak

ügyet sem vetve hogy vége már a nyárnak

érett gubó száradt kóróját becsapja

türelmesen vigyáz a megérett magra

pillanat

alatt

pillangók

röppennek

rozsdaszín szárnyak

magasba kapnak aztán keringve partoldalra szállnak

csalják tekintetem

magasba

messze

még

egy-egy

visszarebben

hintázni vágyik virágkelyhekben

csendben

távolodó hajó húz hosszú fémes csíkokat

kormorán bukik alá

víz fröccsen

nem fogott halat

darázs

döng

dong

keres

virágportól bódult

részeges

pillanat

perc

óra

szorgalmas

pók

sző hálót tüskés rózsabokorra

ősz illata terjeng

finoman

lágyan

csiga búvik

szirmait vesztő

álmodó virágban

gyönyörködöm ezernyi nyár végi apró létcsodában...

 Török konty - legényrózsa - zinnia...