Szerelmeim a szavak

Megrohamoznak a képek 

készületlen hajnali szépek 

mikor az égi kupola még bársony-kéken ragyog 

jobb leírást e pazar pillanatra nem is találhatok 

a 

csillagár közt már élet mocorog 

felszálló gépek firkái a légnek 

portyázó műhold lassan halad  

s  

a  

hold sápadt sarlóvá apadt. 

 

Szerelmeim a szavak 

mégis kibabrálnak néha velem 

hiába billeg minden szó aranyos tollhegyen 

leírhatatlan hogyan és mikép de gyorsan változik a kép 

az 

éj bársonyába halvány pír vegyül 

minden jámbor csillag eltűnik 

elmerül

valami ismeretlen mennyei tóban 

álmosan keresem pihenőjük hol van 

a 

pirkadat már buzgón ringat csillanó hullámokat 

játszi könnyeden víz csobban  

egy korai hajó lámpafüzére üzenetet villant 

tovább adják jeleit a part menti füzek bokrok és a fák 

tovább és tovább 

a 

világosság első lábnyomát már a kertben is látom 

pókok moccannak 

hajnali lakmározáson háló feszül 

magam vagyok teljesen egyedül 

szomszédban fuldokló öregember 

árva nikotinos magányába beleszól a lét 

munkára fel kurjant a jelen 

krákogástól torzult arcát nem is ismerem 

szanaszét röppen rendetlenül gyűrt diólevél 

madarak szállnak korai élelemért 

aztán újabb távoli neszek és hangok 

messzire vivő vonatzakatolást hallok 

kerekek lódulnak indulnak gépek 

messzi utakra siető léptek 

tűnik az égi pazarló igézet 

lenge rózsásra festett feslő fátyolán át 

mezítelenre vetkőző tobzódó világ 
koppanó dió neszére eloson a nyár 

roppant csendek ideje vár 

orromba fészkelő őszi fanyar illat 

földi valómba könyörtelenül visszaráncigál.