Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. augusztus 5., hétfő

Sziromrobbanás...


Felrobban a nyár
tenyérnyi szirmokat  csókol a pillanat
éhes a hajnal
mohón mindent felfal
tüskés fények égetnek
egekbe szökik a láz
bokrok és fák
alatt
szirmok szomjasan hullanak
új
színt mázol arcára lassan 
lustán a világ
pókháló ezüstje villan
erős a szál

árnyak
suhannak
szívemet méricskélő illat remeg
noszogat
sürget
keresselek 

villanófények
idéznek
ostobán
temetettnek hitt nyarakat 

elhagytál és elhagytalak
évtizedek múltak itt bukdácsol bennem mégis a szó

szerettelek
súgtad
szótlan magányod ma is felsebez
arcodon - ha látlak - nincs más csak a bánat
pengés fájdalom szürkén tapad
 hiába
szólnék
nem érnek el a hozzád hajló szavak

kezed a vállamon ma is kísér

megáll a perc
s
az
első sárgult levél már földet is ér
ősz szökik kertembe óvatlanul
s
egy
eltévedt
könnycsepp csendben
elveszetten
kézfejemre hull...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése