HOMÁLY

 

HOMÁLY

Az éjszaka csendben körbejár

minden kis résen bekandikál

álomba ringatna türelmesen

nem ezt a könnyű

libbenő álmot dédelgetem

más

hang suttog ma itt nekem

más emlékek rohamoznak

ködfoltos éjben

kopasztott fák némán hajladoznak

levelüket elsírták régen

szemem sem nyitom

keserű

fanyar

illatuk orromba fészkel

nehéznek érzem

 

aztán

megreped a csend

heves eső robban s odafent

 a

 tetőablakon

felhangzik éji szózatom

 

sűrű csepp mint golyó kopog

megremegnek az ablakok

megfájdul a szívem is

emlék penge belém hasít

mi volt azon az éjszakán

mit érzett apám és anyám

elveszejtett életek sora

gyilkosok

hóhérok

titkos névsora

 

és

 

feldobban bennem a bánat

átvirrasztott éjszakákat

ávh-t

házkutatást

könnyszagú csókot

zokogásba fúló búcsút

 rémült suttogást

 hazugságot és árulást

nem felejtek

nem is lehet

 

kitörölhetetlen emlékezet

 

gyertya lángja meg-megremeg

törékenyen itt imbolyog

 felidéz kísértő szellemet

három éves kislány vagyok

tank dübörög

eső csorog

dohos múltunk itt toporog

hosszú utca

sárga macskakő

csúszik rajta a kicsiny cipő

ez az út vajon hová vezet

 

megbélyegző évtizedek

 

vércsepp súlyú eső pereg

mossa

mossa

egykedvűen a párától

ködtől

homályos ablaküveget.

/1956 november 4./