Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2020. november 22., vasárnap

Engedj el...

 



Engedj el súgják
suttogják a fáknak
libbenő - lebbenő
tarka kis csodák
vörösek
bordók
 barnák
 és
sárga levélkék integetnek
vége hát az őszi tarka utolsó szerelemnek
nincs idő hosszú búcsúzásra
meghajolnak engedelmesen az ágak
könnye is alig van a dermedt deres világnak

éjjeli felcsukló sóhajok
keresik a napot
nem siet és nem is késik
harmatos fűszálak gyöngyeikkel megigézik
emelkedik de elfedi a pára
fodros - furfangos
gőzoszlopok
takarót vonnak a láthatatlan Dunára
és
 hajók fúródnak a tejszín némaságba
alig világít az útjelző lámpa
elhalnak távolodó hangok
a
szél lankadatlan
szalad
teszi a dolgot
seperni kell
itt járt a fagy
és
a
levelek egyre hullanak
arany eső lepi a dombokat
 
búcsúzni kell
nincs könyörület
virágok közé hulló könnyű bánat
új színt ad a terheitől roskadó
novemberi reggelen bágyadtan nyújtózó
jégszilánkos 
megszeppent világnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése