Iramodók
Vágtáznak a napok
ki hinné hogy máris tavaszodik
tekeregnek lompos szürke
nyomasztó fellegek
a
márciusi friss mégis elérkezett
itt és most
új időszámítás kezdődik el
feledjük az agy zaklatott kérdéseit
fenébe a sok hogyan továbbal
ne gondoljunk az elmúlással
csak
az
édes percek árnyai sajognak
soha sincs szebb ideje a mostnak
tavaszodik
s
nyiladozó virágok egymás sarkára taposnak
és
a
méhek balgán szomjasan
feledik hogy a tél hamarosan még visszarohan
szárnyuk csillan a fényben
féktelen sziromremegésben fürdőző testek
új
életjeleket keresnek
szirmok közt fojtó illat
ó
drága márciusi szél
ne fecsegd ki titkainkat
hagyd hogy a legszebb percek varázsa
megmaradjon
sziporkázó színekben bőrünkhöz tapadjon
lilák sárgák és kényes fehérek
ragyogjanak amerre lépek
jaj
már tárulnak is a kelyhek
száguldanak a percek
őrült gyors időrobbanásban
korai pillangók
könnyedén
iramodó szellőkkel feleselnek.
A változat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése