Éjszaka
csend
hűvös hintázik - halk sóhaj fakad
messze még a Nap
távolban elhal a kuvik hangja
tücskök
madarak
cirpegés
fészekfészkelődős álom
reggelem várom
puha és lágy a bűntudat
elszalasztott boldogság
bőrömön parányi fényjelek muzsikálnak.
Haladék
három albert keksz - mézzel csöppentett kávé
ez lett az örömöm a máé
hajó ver szelíd hullámokat
kékes lámpája villan
elcsendesül lassan s minden visszasimul az éjszakába
kutyák csaholása
esőporos illat kering
hajnali vonatok nem indulnak
nincs itt az ideje még a zakatolásnak
őzek bújnak
parti kavicsra nyálkás szenny tapad.
Szőtt tervek szakadnak
aludj még párnádra ezüst terül
hajszálaidra vigyáz az ég ne bántsd magad
elérhetetlen célok
küzdelem és vágyak.
A szív pihen
válladra gyógyító jeleket rajzol távolból kezem
alig látom a betűt
elvétem az ékezetet
majd újra keresem s javítom holtig
hibás szavak és elvétett mondatok halmaza
lassan keserédes gyümölcsöt terem.
Felbőg valahol egy távoli motor
könny vibrál fáradt kézfejemen
sötét
sötét
sötét
mélységes mély verem
csókod nélkül múlik a nyár
szabadnapos ma is az életszerem.
/Egy régi vers... gyűrt papírlapon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése