Erdei ösvény vagy vadvirágos rét
szitakötők tánca
hulló érett málna
illat és patak
meg
zafír színre festett selymes tavak
tenyérbe zárható
emlékmorzsa
minden egyes kép
gyűrt emlék marad
létfirka
könnyes semmiség
hársvirágot sodró
könnyű szelíd szél
hiányzó ölelések vágya
hullámzó idő
tengeri messzeség
út vagy inkább utak
balra jobbra vivő
éles kanyarulat
vízparti reggel
talpam simulna
nem vitázva süppedő homokszemekkel
kagylók kövek kavicsok
lehajolnék hálát adni
hogy vagy és hogy vagyok
csak
örvény és zápor
frissítő
zuhatag
lobbanó nyári fények
szikrát vető alkonyi ég alatt
kifeszített tarka emlékvitorlák árnya
hull
kézre szívre vállra
ha
velem tartanál már ma
s
megmutatnám neked
örömmel színezett igazi arcomat
mielőtt véget ér
a
tékozló hévvel perzselő
nyári pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése