Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2021. július 10., szombat

Lepke zápor

 


Mennyi van még hátra a nyárból
hány perc és óra
harapófogóban tart a pillanat
állok a kimosdatott vidám kert alatt
minden szeglete villan
itt és ott
boldogság lobog
lila szín és mohón ragyogó sárga
csalogat pillangó táncra
méhek és darazsak
szomjat oltanak
mindenféle ismeretlen népek
kórusban éltetik a kerek egészet
zúgják és zümmögik
életük illanó szépségeit
s
míg
megállítják szemem
bőrömön napsugár pihen
oly forrón sebez mint csókod heve
futó ölelkezés tüzes lehelete

éhes a szív
szép meséket kohol
hogy
vársz rám és ölelsz még
holnap valahol
megkésett szavak majd elzsibbasztanak
vagy
éppen
a
hallgatag lágy mozdulatok
segítenek semmissé tenni a koldus tegnapot
futok már messze
tenyeredbe hajtani fejem
milliméterek vannak csak hátra
biztonság és béke
tűz és félelem
s
a
kert váratlanul megbillen velem
körülvesz a szédületes illat
levendula nehéz olaja
és
visszacsal a mába
tucatnyi
keringő lepke
szépséges zápora.
 

 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése