ÉJSZAKA - Karácsony Istvánnak szóló szavak...

          

 

              Itt a párna és a takaró

     aludni lenne végre jó

csend csobog

hajók pöfögnek

tördelik az éjszaka sötét tengerét

fekete egek löknek rám felleget

csillag sem remeg s a szív is néma

kereslek még mintha ez a búcsú nem végleges volna.

Üres szavak

csak konganak

kalimpálnak összevissza betűk

cseppeket törlök

hallgatnék most egy fáradt öreg hegedűt

zongora kellene és játék

pohár bor

selymesítő habkönnyű mozdulat

viseltes zakód zsebébe gyűrted a derűt

          bolondos fényű titkos szavaidat.

Nyakkendőd visszája látszik

hajtókádba tűzött virág szirma hull

elballagsz az ég felé ártatlanul

megigazítanám a régi szövetet

elvétett ügyetlen mozdulat valóvá többé sosem alakul.

Karfákba kapaszkodva dudorászva lépkedsz

tudom jól az út elvezet a kegyelem erős Istenéhez.

  Most indultál és lopnál egy ölelést búcsúzólag

utánad könnyes sóhajok bandukolnak

sem igézés

sem éjszakai varázs

nem éleszti fel a kihunyt parázst

még

itt keringnek a pajkos mondatok

          gyógyító kezed és nevetésed emlékét örökül hagyod

        pillanat csupán míg átváltozol

papírlapokra hajolsz

kék tinta kell és kalamáris

s

új mesét rajzol nekünk kezedben könnyedén a mennyei toll.

 
Dr. Karácsony István

1938. január 31. -  2021. július 23.

.