Még szép...

 

 

Az ég acél

fel és alá nyargalászó szélben

fűszálak

sápadt kórók remegnek

nyoma sincs

aranyfejű napraforgós reggeleknek

zizzen

zakatol

rohan

nem is válaszol hogy jön e még

ölelkezőn édes illedelmesen

szeret vagy nem

akác levelét gyerek módra 

félénken tépkedem

tócsa tapad 

tegnap még tüzes volt a járda

út menti fűz összegabalyodott ága

szelíd szelek cirógatását várja

ősz

zümmögi méltóságteljesen

valami láthatatlan kórus

 

nyár - még - szép

ontsa ránk száz - ezer örömét

súgom

takarómat magam köré húzom

villanó fény

hasít ketté vaskos szigorú felleget

szeptemberi ég peremén

kacér sugár pásztáz

gondterhelt kerteket

valahol egy távoli sarkon

táskát cipelve bandukolnak

nyáridős szívű álmos gyerekek.