Hangja, alakja oly élő, szavai olyan ismerősök, hogy el sem akarom hinni - nincs többé...
A felvétel túl későn jelent meg.
Szemem sarkába könnycsepp ül, hallgatom a versmorzsát, érzem az utolsó gyöngéd, bohókás ölelést. Elkapkodott fotót őrzök, május 28-án készült, az irodalmi program ünnepi pillanatainak végén lépett hozzám, Velem is fényképezkedjen - mondta és szokott kedvesen megölelt, erőtlenségét nem lehetett nem észrevennem. Valami bohókásat súgott nekem, nevetek behunyt szemmel, míg ő a kamerába néz.
Félrecsúszott nyakkendős élete 2021. július 25-én véget ért, már semmit sem igazíthatunk rajta...
Kint világosodik a part felett. Sötétséget űz a gondolat, színes, szép, mosolygós szavak zárják a vele töltött emlékperceket. "Bor, dal, asszony..."
Karácsony doktor - Toll, papír, kamera... - hallgatom őt és bölcs gondolataira, gyógyító kezére emlékezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése