Új esztendő, új lendület...
A
neten hömpölygő okosságok az ünnepek alatt némileg apadni látszódtak,
de most teljes gőzzel rákapcsolt a gépezet. Ha beizzítom a masinámat,
innen is onnan is osztják az észt, tonna számra ömlenek a megváltó
gondolatok.
A nagypolitikai megmondások hullámai sajna a helyi lelkek egyikében, másikában is mély nyomot hagynak.
Nincs ez másképp e kies (szerethető) kisvárosban sem.
Kell a napi minden sz...
A társadalmi problémák leképeződése, semmi sem működik, minden rossz, minden ócska.
Nos...
Ha
a boltban nem mosolyogva mérik ki a tíz dekát - kormány szintű a
probléma, ha a buszsofőr orrunk előtt becsukja az ajtót az is!
Ha nincs elég orvos, nővér, személyzet, ha...
Nem nézünk az orrunk hegyénél tovább!
(Nem
tekintünk szét a tágasabb világban, pedig kellene néha, s láthatnánk,
hogy a gond, máshol is gond, a rászorulók száma rohamosan nő, s ezzel
nem szaporodik arányosan a szakemberek száma.)
Kezdődjék/folytatódjék pocsékul...
Ha akarjuk, ha nem mindannyian hangulatfelelősök vagyunk. Magára vessen, aki a lét minden rezdüléséért mást okol.
Tegnap egy "hölgy" az egyik helyi, forgalmas közösségi oldalon tömören fogalmazott:
"Fizetése meg a nyugdíj amit mi termelünk ki.
Na ezért írtam remélem az idő nekünk dolgozik."
Meg volt egy "ratkózós" eszmefuttatása is, de nem is érdemes idézni.
A
hosszas vita nyomon követésére nem volt módom, forgalmas vasárnap volt,
s étellel, itallal és szívmeleggel kényeztettem szeretteimet, mint oly
sokszor az ünnepek során.
Vénülőben vagyok, már nem
olyan gyors és ügyes, mint 10, 20 évvel ezelőtt. De unokai reklamáció
eleddig még nem érkezett főztöm, mesém, kreáim, s egyebek kapcsán.
Inkább keveslik, mint sokallják jelenlétemet életükben. Remélve, hogy
sokáááá megmaradok. Nos ezen az óhajukat a teremtőre bízom.
Tisztelnek és szeretnek.
Ellenben
azokkal, akik kimurgyelva szeretnék látni a hetveseket, nyolcvanasokat,
mert mind idióták, demensek, politikai szürkevakságban tengődő
"eltartottak" vagyunk.
Válaszoltam a "hölgynek" ma reggel, kb így hangzik:
Ratkó
gyerek vagyok... Engem ön nem szolgál, más sem. Tisztességesen
ledolgozott 40 év után vagyok nyugdíjas. Dolgoztam, munka mellett
tanultam. Segítettük anyámat, akinek nem volt saját jogon jövedelme,
mert 4 gyermek mellett nem tudott munkát vállalni. Nem ment segélyért,
mert tudott ránk számítani, s mi is rá és apánkra életük végéig.
Vacak
kis fizetésből éltem soká. Most rendes nyugdíjjal csengett rám a
telefon minden 12-én, beosztom és rendszeresen támogatok rászorulókat.
Gyermekeim IS tanultak, lányom a legsúlyosabb értelmi fogyatékos
gyermekekkel foglalkozik közalkalmazotti bérért. Unokáim vannak, akikkel
törődöm - nem pénzelést, annál sokkal fontosabb értéket kapnak -
törődést, szeretetet. Gondolataim, tetteim, döntéseim ma is szabadok,
mint egész életemben - azokat nem befolyásolhatja földi hatalom.
Kenyerem van, olykor kalácsom is. Hálás vagyok!
Sajnálom önt, akinek teher az idősebb generáció léte.
Mi
jól vagyunk, jobbulást kívánok a csodaváró elégedetleneknek. Örömünk,
bánatunk, hitünk és hitvallásunk (többnyire) nem az éppen regnáló
kormányokon múlik.
