Itt és ott... a nap ragyogott.
Hóvirág és rózsa.
Komp, cinke csevely, rövid séta.
Dies diem docet. Partfal, ahonnan különösen szép a világ, kitekintesz és szinte mindent máshogyan látsz.
2025. január 31., péntek
Játszódás... (28)
Január 27.
Részrehajló vagyok, elhessentem a verebeket, mert rendetlenül étkeznek, kiverik a magot az etetőből...
Bár így a gerlék, a fekete rigó is csipegethet.
Megjött a vörösbegy és járt itt néhány tengelic is.
2025. január 27., hétfő
KÁPRÁZAT - január 26.
Lepke libben citromsárga
bele ragyog a világba
futok
futok hogy elérjem
kert távoli szegletében
feltűnt
eltűnt mint egy kósza álom
visszatértét mégis várom.
Januári napsütésben
hullámzó fény ölelésben
lepke
méhek
szirmok
táncok
bokrok alatt
kelyhet bontó kis virágok.
Pille létünk oly törékeny
megríkattál
tétlen nézem
távolodó könnyű táncod
rakoncátlan szárnyalásod.
Lepke
méhek
szirmok
szépek
törékeny perc
sóvár lélek
illat remeg
felhő játék
káprázat
vágy
létajándék.
2025. január 26., vasárnap
Gyönyörű felhők...
Csók!
Ketten
fenn a fellegekben
csókot váltanak.
Nem látja más
csak én és a sás.
Titkukat fedi
a szél.
Ölelkezésük röpke boldog sóhaj
utolsó
kapaszkodó létremegés.
Fürkésző mosoly
távoli napfény villanás.
Arcok összeérnek
Parti sárban
olvadó léptek.
Sem te.
Sem én.
2025. január 22., szerda
TÖRVÉNY
Örvény
áradat
széthulló és fonódó szavak
mesék
mondák
mondatok
honnan érkeztem
ki is vagyok
?
Törvény a szó ha tiszta
könny
mosoly
ragyogja vissza
ecsetvonás
sötét
nemes
élni
ölelni
érdemes.
Áradat
sodor
folyót kavar
az
ember áll tétovázva
néha feledi mit is akart
s
ha
a
reggeli harangszó lélekig ér
lehet
köd
homály
korom
lábnyomunk a földporában
szívsóhajunk az égbe szállva
hazánk ölébe visszahullik
visszatér.
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA
A legfontosabb napok egyike.
 |
Tudjuk már mindennek van "napja". Tegnap például a mókusokra figyelt a világ...
Nekem eszembe jutnak ma is mókusaim. A "második félidős" kis csapat. Ők, akik világra figyelni most kezdenek. A szőkék a messzeségben, barna fürtös a közelben.
Mikor óbégat a világ, hogy oda a kultúra, nekem ők jutnak eszembe, ahogy könyvet lapoznak, ahogy muzsikát hallgatnak, ahogy szépséges hangon magyar népdalt énekelnek.
Ahogy magukba szippantják a szépet, s adják tovább. Vagy ahogy az első magyar szavak elhagyják ajkukat. A messzeségben a szőke buksis, másfél éves focista szavai - gurul, pattog, séta... persze emellett a passz, gól is sikerül már, kapufánál még nem tartunk.
A fürtös harmadik éves lánykánk csodás szókincse, aki vadássza az új kifejezéseket - tasak, zajong, zaklatott, s dal és vers készlete hihetetlenül gazdag. Könyvek garmadája között cseperedő kicsinyeink, s a nagyok, akik olvasnak, tájékozottak és érdeklődőek.
Nekem, aki röpködök két "világ" között minden új szó, új dal, új mese öröm!
Ahogy a kicsik a könyvet kezükbe veszik, lapozzák, vagy mesét, éneket kérnek - melegíti szívemet. S teszem a dolgom, mesélek, verselek, nótázok, szerencsére nem jegyzik meg, hogy Mama ez így hamis, hanem újrázunk, s szól, szál a dal... taps és ritmus.
Ceruzát fogok, fogunk... kikerekednek az első fák, felhők, nap, fűszálak, esőcseppek, katicák, csigabigák - s mondókával fűszerezzük az együtt töltött alkotó perceket. Nekem ez az édes áldás adatik meg, végtelen hálára, lankadatlan magvetésre kötelezve.
Ma e jeles nap is hihetetlen bőséggel ontja a legszebb szavakat: Arany János, József Attila, Wass Albert... vagy éppen Ady.
Muzsika árad - kincseink színek, hangok, szavak.
Hangok és szavak, mondattá kerekedő gondolatok - a mi örökségünk, s rajtunk múlik, hogy a magok kövek közé, árokszélre, gazok közé, vagy jó földbe hullanak.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.
"Meddig győzöd türelemmel
Az Úristen türelmét?
Futja-e még kis elméd,
Hogy az ember mégis ember!
Hinnél-e a Hitetőnek?
Avagy állod: az a jó,
Amit az Isten kiró
Akkordmunkát az időnek?
Érted-e még, hogy nem érted
Ami nem is értelem, -
De ami van idelenn,
Mégsincs másért, csak teérted!"
/Sík Sándor/
 |
| Svéd mesekönyv - magyar szókincs bővítés... |
A magyar kultúra napján....
Lelkem szép muzsikája...
Lelkünknek szép muzsikája...
Lelketeknek szép muzsikája...
Lelküknek szép muzsikája.
Muzsika volt, lélek mélyéig hatoló, kiváló szellemi táplálék.
Súlyok, sóhajok, sóvárgások, boldogság pillék hulltak, kavarogtak, s nem átallottak könnyet csalni szememből.
Megelégítettek és megríkattak.
Leggazdagabb veretes Arany szavak, Ady, Kaffka és számos magyar költő verse mellett a könnyű Heltai féle bohémség került terítékre - irodalmunk gazdag tárházából merítve.
Minden szó, minden dallam kincs. Csemege és gyógyszer. Szívbánatra, gyászra, veszteségre, szerelemre, hiányra, vágyakozásra, hálára épített csodaszavak kupolája.
Ballada, vers - régi és friss.
Patinás és üde.
Az ünnepelt esemény - a HIMNUSZ megszületése, örök aktualitással.
Valahogy itt és nekünk mindenkor érvényes küzdelem, fájdalom és reménység, fohász. "Isten áldd meg a magyart..."
Kevesen voltunk, mint mindig, ha kultúránk felmérhetetlenül bőséges tárházában bolyongva találhatunk igazi, mély értékekre.
Maroknyi hallgató és három előadó.
Nem illetem őket jelzőkkel - álljon itt egyetlen méltó szó:
Katarzis.
Murzsa Kata, Murzsa Renáta, Bús István - "áldjon, vagy verjen sors keze"...itt élünk, s reményeim szerint a magyar irodalom kincseiből még sokszor tálaltok fel nekünk pompás lélekelemózsiát!!!
2025. január 19., vasárnap
2025. január 13., hétfő
Január 13
Szél süvít, kint még sötét. Pattog a tűz, semmi más nem zavarja a csendet. Még néhány perc, és készülni kezdek.
Nagy utazás. Szél szárnyán, fellegek felett.
Most még jöhet egy dal, a legszebbek közöl való.
ÉS! Délután majd körülölel a szőke buksik boldogsága.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)