Írnom kellene
szépen csillogó
mámoros szavakat
selyempapírba csomagolt éneket
dicsérni mohón az életet
de nem lehet
mert
nincs kinek
nincs ki szóban
versben
ölelkező mondatok
foltozatlan
gyönyörűségében kedvét leli
biztat
kérlel
fonj körül karoddal
s
lelkemet
létvággyal gyógyító
ringató mesékkel...
Írnom kellene
neked
fájdalom
veszteség
bábozódása helyett
nyiss rést és láss
hidegben fuldokló fehér szirmok
földhöz tapadó bánatok
jéghártyás utakon
reszkető fagyfoltos reggelen
tiéd az irgalom
fázós éjekben ne rejtsd el magad
fölötted ott angyali az akarat
segít
szelíd hang suttog s kérlel
van gyógyír
indulj el lassan
új
mezsgyén
éledő életes reménnyel.
/P.T./
A remény szó még mindig hihetetlenül nehéz nekem... Elfogadom, ami jön, név nélkül... De a versed szép, mint mindig.
VálaszTörlésselyempapírba csomagolt ének ... létvágy és társai kitűnő találatok.
VálaszTörlésSzép, szép vers, Márti
VálaszTörlés