Érd - Poly-Art 30 - születésnapi töredék...

 

LÉTSZERELEM (régi vers)

 Egy régi kép, szín, felbukkanó illat - felszítja temetett vágyainkat...

Legszebb szigetes utam - 2006  októberében - belém fészkelődött örökre .

LÉTSZERELEM

Szerelmeim a nagy hegyek

óceánok és szigetek

s

a

tenger mosta partok is

pálmák

olajfák

falra felfutó lila csodák

megannyi vágy

 résnyire nyíló csodás világ.

Szerelmeim a szép szavak

szívtégelyben bánatot könnyet 

örömmé olvasztanak.

S

ha

felsorolhatnám sorban

mi lakozik még 

kincsekkel megrakott dobozomban

nem hagyhatnám ki a színeket

túlpartot takaró fekete lepleket

hajnali narancs vagy rózsapír

hallgatag vizekre ezüsttel ír

zafírok

azúrok

szürkéskékek

torkot szorító gyönyörűségek

egyetlen szín ki nem maradhat 

bíbor játéka alkonyatnak

átvilágít elodázott álmokat

kanyargós út a nap felé

midőn bukik hegyek mögé

létünk köré fonva fátylat

kétséget kihívást csak elodázhat

múló ködfelhők szürkesége

 új ringató szín válik hamarost belőle

így forognak egyre másra

napra nap jön s éj éjszakára.

 

Szerelmeim sorban itt

keringenek 

áldottá téve éltem perceit

arcok

nevek

ízek

szavak

érintések

ismeretlen utakra indítanak

ha szabad s ha nem szabad

akkor is makacskodom

létölelés éltet biztat

útra kelünk újra meg újra

hogy

végig vigyük

teherrel megrakott bugyrainkat.

 

 My song

  

Egy régi-régi vers ma napfényre kerül...

Hivatalosan is...

  Így is úgy is...

Naptárban

hőfokban

színekben

szavakban

szívekben

bejelenthető hogy végre

TAVASZ

van

 

gerlék

cinkék

megérzik hamarost

hogy

vége a kényeztető lakmározásnak

ma még

kitartásukért

részesülnek jutalomfalatban

az

utolsó napraforgót is odaadtam

s

kijelentem a télnek így is úgy is

VÉGE

s

ha élek midőn visszatérnek a vac-vac napok

ismét várok a kosztos vendégeskedőkre.

Nárciszok közt ma reggel

gerlepáros bóklászott

s

hogy nem találnak

frissen szórt napi eleségre

felrepültek a vén cseresznye tetejére...

 

Fent a fán pittyeg és mocorog valami

szerelemes csivitelés halk nesze

hangjukat egész nap hallani

s

a

folyó fölött tegnap

varjak repültek párosan

nász szárnycsapásuk

édes játék

élet reményes

tavaszi ajándék.

 

S minek tartsam a hírt magamban

kiáltom neked

szívben

dalban és szavakban

létzendítő

gyönyörű

TAVASZ

van

!!!

(Ez a kép nem friss, nem kedvelik a kattintást a jó madarak.)

Titkok - szavak

 

Erdőn át ha végig ballagok

fürkészem az avar kupacot

lesem virágaim felébredtek e

türelmetlen tavasztájt az embernek szíve

karcsú hóvirág

kék kis csillagok

bokor alól

fűszál zendül frissen mosolyog

szellő szalad

ibolyák lilás tengere

szín s illat csodás egyvelege.

Bordó barka zápor

fűz

tölgy

part

csillanó folyó

hajó verte hullám

parti fövenyre hosszan kifutót.

 

 Fények

jelek

kacér sugarak

játszanak velem

hiszek nekik s kabátom

bolondul máris levetem

letérdelek 

drága tavasz csodád átkarol

 szív nyílik

koldus vággyal kószál a szem

 titokra 

szépre 

mindig éhesen.

 

Március tizenöt... 2025

Mindig ünnep, akárki, akárhogy tiltotta, mindig ünnep, akárki koptatta! 

Anyám elővette a nagy nemzeti szín lobogót és kitűzte az ablakba.

 

Anyám és apám tanított - bármilyen nyomorúság is történik, akárhogyan próbálkozik a hatalom (mert fáradhatatlan volt ám a próbálkozás) MI SZABADOK VAGYUNK!

Nem volt nagy lelki masszírozás, csak tették a dolgukat. Anyám ellátta a négy ebadta kölköt - pontosítok: egyikünk nagyon jó gyermek volt, de az nem én vagyok. Apám kereste a kenyeret. Dolgozott tisztességesen, semmi bevörösödés, semmi tapsikolás, semmi demagóg duma! 

Anyámé volt a háztartás - a semmiből, az alig valamiből varázslata, kenyér sütés, dagasztás, gyúrás, az önellátás művésze volt Ő, nem is akármilyen! A család a kutya, a kert, baromfiak, jószág - hajnaltól késő estig fáradozott. Apám, ha hazaért levette makulátlan öltönyét és várta a kert, a cipősarkalás, valami elromlott tárgy megjavítása. Mi gyerekek tettük a dolgunkat, hol egy nadrág szakadt el, hol a bringa kereke eresztett le, hol... de most nem kanyarodok el a focizás közben betört ablakok, s egyéb csínytevések felé. Apám rettentő szigorúsága jutna eszembe, de már csak úgy szeretek gondolni rá, ahogy szívemben él - szerető, gondoskodó apaként, példaképemként. Anyám jósága maga volt a csoda - mindenkihez jónak lenni, segíteni, számomra megfejthetetlen adottság. Versei valamely fiók mélyén lapulnak, a grafitot olvashatatlanná tette az idő.

Most, az ünnep másnapján, hajnali csendességben felidézve a tegnapot rájuk IS gondolok. Március 15 számomra a család és a hazaszeretet csodás ötvözete.

Tegnap délelőtt, midőn kicsinykét megpihent az eső, kihasználva a pillanatnyi szünetet mi családilag kiözönlöttünk az udvarra. Művész úr már előkészítette a létrát, s a cafrangosra tépett egy évet nehezen kibíró zászló helyébe új, friss színű lobogó került.

Kossuth nóta - halk verzióban, Talpra magyar néhány sora...

 

Mind az ÖT unoka a közelemben!

Léducika még mit sem sejt, hirtelen felkapott pléd alól csodálkozik a nagyvilágra.

De a többiek, egymást ölelve, L hármat nyakba emelve várják, hogy a szél belekapjon a fényes anyagba, de a szél is egy fura jószág - e percben eszében sincs süvíteni, fújni, libbenteni... csak magasodik az az oszlop a folyó fölé és az erős színek ragyogják

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

/L3 és én vettük meg a lobogót ő egy kis zászlót kapott - amit még csütörtökön megmutattunk minden nyíló virágnak, míg a Kossuth nóta az ő kis fülébe belekuckózott. Remélem, hogy a szívében is lakozást nyer, úgy, ahogy a nagyobbak szívében is él./

 

A zászló felvonása után sáros, ázott cipők kanyarodtak az előszoba felé - százlábúságunk sárkoloncait és egyéb lenyomatokat eltakarítva ülhettünk az asztal köré, már várt a gőzölgő, forró leves... kanalak, tányérok, poharak csörömpölésének csitulásakor hálát adtunk az ételért, a mindennapi kenyér mellé kerül bőven a szeretetből IS!

"Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel" 

 Hála érte, hogy a szeretet bősége vesz körül bennünket!

Mosoda

 

Most mos....

(2025. 03. 11.)

A parti bokrot figyeltem tegnap

még mindig ott a sárgás iszap

tavalyi áradás sara rátapadt

eső kellene fürdető

mosdató

alacsony a víz

sápadt a nagy folyó

kövek

kavicsok

sodródó törzsek

partra vetődött

limek és lomok

eső kellene

kitartó

hosszadalmas

irgalmas és életet adó

s

lám

a

sóhaj valahol

meghallgattatást kapott

felhők gyülekeztek

takarva a rózsás pirkadatot. 

Hajnalok hajnalán neszekre ébredek

cseppen

csorog

kopog

órák óta

tisztít tetőt csatornát ablakot

elmossa a parti lábnyomot

hízlal folyót

parányi ereket

bújócska patakot

aszott csermelyeket

 

még alig dereng 

párás szürkeségben 

pocsolyák gyűjtik a kóborló fényeket.

Alkalmi firka... munkázóimnak.

TÖLTŐDÉS!

Mozdul a lég

felhő egyetlen egy sem látszik

szellő szalad

s

a

nap

magasban világít

kormos tegnapok nyomtalan múlnak el

mit tehet a cinege

magot szedeget

csőrével ügyesen tépi fel

és

persze a lényeget ne feledjem

közben vidáman énekel.

 

Cip-cip

vagy valami hasonló a nóta

macska nyújtózik ablak peremén

orra hegyén ott billeg a morzsa

szelíd ebünk fáradt

15 év nagy idő

porcikái pihenésre vágynak.

 

Lányka indul a kerten át

kezében valami fényes látszik

metszeni tanul a drága

csitt és csatt

száraz ágak hullanak rendre

komposztálóba velük

ez a munka rendje

lapát

vödör

villa

 tavirózsa új vizekre vágyik

tavat takarít komótosan a nagyfiú 

sárban dagonyázik.

Ibolya

írisz a recés

százszorszép

galambsaláta

bukfencezik bennem az öröm

szorgalmas munkázóimat látva

fröccsen a víz

gyöngycseppek görögnek

élet éled

lila csokor a szorgalmas marokban

nagy kapu zárul

szemben komp berreg

csónakos szel szelíd habot

a

március bolondul nyáridőben játszik

szívembe arannyal díszítve őrzöm meg a napot

fényben fürdőzik a kert

s

mindennél szebbnek látszik. 

/Jó munkához finom ebéd dukál... erről nem versel a tettes 

- unokás boldogság a jutalom - 

ráadás, hogy ma nem mosogat, "önkéntes" jelentkező tünteti el a hegyeket - egyszóval tutira Mama a nyertes./

SZÍVSZÓRÓDÁS

Lement a nap

felkelt a nap

aranyban fürdet múlt partokat

lépéseim akármerre

szív jel dobban a végtelenbe.

 

Kacskaringós

törékeny

ékes

karcoltam homokba 

tengerek azúr vizéhez

rajzoltam óceánparti fövenyre halkan

hullám elmosta

por

hó

befödte

jégbe záródva hagytam.

Nekem a szív

szent és áldott

szerelmet ad hitet

e

földi lakozáshoz.

Ha

szórom is szanaszét

 mind én vagyok

tűz

víz

jég

kő vagy homok

 rám mosolyognak 

kíváncsi angyalok

 öröklét 

reményes üzenete

létnek 

elmúlásnak

öröm és könny

bőséggel árad

szeretet

ölelés

erő

szó 

vers

létvágyas mondatok

lenyomata  a hosszú vándorlásnak

míg úton vagyok.

 

 

 

Meglestelek... kései köszöntő

Elherdált évtizedek

mosolyt már sosem viselő arcok

élet

ölelés

méreg

kicsorbult lét

veszteség sebek

nem feledhető harcok

egy

csók

a

szívre

a

tiéd

sárgult papíron

halvány ceruzanyomat.

Ma ünnep van

s

én

magamhoz ölelem

karolom 

fáradt vállaidat.

 

Meglestelek

míg ott ültél a kerti padon

tavasz színekben tobzódó délután

arcodra fény hullt

megbocsátó égi irgalom sugara

sosem volt bűneink után.

 

A

gyertyák száma oly sok

ki sem merem mondani

tudom

álmodban elértek

éjbe hulló

könnyhálás

köszöntő szavaim

s

a

kérés

hogy 

Isten áldjon meg gazdagon

vigyázzon téged úgy szeretve

ahogy

TE vigyáztál rám egykor

 eszmélő útjaimon.

 

 

 

Útjaim...

Selyembe öltözködnek lassan a füzek

s

a

folyó fölött lágyan ringanak

friss

sóhaj száll

életteli a röpke pillanat.

 

Cinege

harkály

rigó

csacsog

utamat rovom

hol szomorú

hol meg boldog vagyok.

Éledő rügyek és kiszáradt törzsek

megtorpanok

meddig tarthat az ajándék

a

lét

 éledésének meglesése

a

hóvirág szőnyeg

s

a

korai ibolya meglelése

a

víz tükrös csodája

kavicsok

homokos dűnék

sziporkája...

 

leomló partokon

erdős rejteken

meddig mehetek könnyedén

bokrok

tüskék

vad lábnyomok

 kövek

közt

csendben meddig ballaghatok

? 

A

kérdés itt legbelül  

mélyen

mocorog

nincs válasz

csak egy szándék hajt

amíg hajlik a láb

minden teremtett csodától

új erőt kapok

s

felragyog az  isteni arc

szent vetülete.

 

/Évának és Flórának szeretettel./

 

MÁMOR

 

Napraforgós

 Rachel Ruysch - 1664 - 1750