Tavasz van, gyönyörű! A vén Dunán cikáznak a fények - az ablak rettentően poros, látom, ahogy ma reggel itt kinézek. Orgona hajol be, résnyire nyitott ablakon át érzékelem finom, semmihez sem hasonlítható illatát. Tavasz van, kert végén a tulipánsor fáradtan, szomjasan tartja még magátTegnapi kép van itt, vendégségben múlattuk az időt, s gyógyítottuk szívünk megrendüléseit. Arcmagasságban már alig van virágkehely, a néhai pompa mily gyorsan múlik el. Az utolsó magnólia virág, melyet fényképezhetek. Rohan a tavasz, a világ, azonban vele én nem sietek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése