PIPACS és PARANCS

Örömóda zeng, vénülő szívemben felfénylő hála...

Kényszer ébredéssel készülök a győzelem napjára.

Kopott, sok számmal nagyobb cipő bújtatom lábam, kicsoszogok, s figyelem hogyan tör utat magának a NAP a zöldek közt, a folyó távoli hajlatában. Visszafelé veszem véletlenül észre, hogy a pipacsot éppen ez a reggel készteti életre kelésre. Zöld burkot szakít, selymet igazít, lassan mutatja meg kelyhe rejtekeit. Szellő ringatja, kacér és szelíd, valahol fent  egy rigó szerelmetes,  új nótát kanyarít. Csupa vágy, csupa rím, csupa mámor - érzékelem, bár semmit sem értek - csak sejtem, hogy éneke nem másról szól, mint e gyönyörű májusi világról.

Ablak, ajtó tárva, nézem, ahogy pipacsom a szélben óvatos táncát járja. Kimagaslik, karcsún  e Papaver rhoeas ma itt, aki kevésbé lírai körökben vadmáknak neveztetik. Nem is igen sejti, hogy hódolatomat most nem csupán bájával kelti. Ahogy az a botanikából IS tudott, élete rövid, impozáns lényének megmutatásra csupán néhány óra jutott. Ma még virít, ma ragyog, kelyhébe bódulnak hevesen döngicsélő oktalan rovarok. 

Szerény pipacs, vajon megbocsátaná e, ha tudná, hogy gondolataimban miként vonulnak végig virulása a hasonlatok kapcsán ezen az örömtől, bánattól, várakozástól erősen átszínezett napon.

Törékeny alkat, nem bírja, ha bántják, ha tépik, gyűrik, szirmain a kíméletlen behatás hagyhat csúfos  fekete nyomot. Különleges növény, vitatják hogy gyógynövény, vagy közönséges gyom, most még méhek dongják körül,  de eltűnik majd az első hűvös, szeles alkonyaton.

  A legtöbb virágnak van szimbolikus jelentése, így a pipacsnak is, amely az érzékenység, lobbanékonyság, boldogság és felszabadultság jelképe - gyógyszer és méreg, hiszen e szépséges szabadság virágban ott leledzik a cseppet sem veszélytelen ópium, mégis...

 

 Mivel csökkenti az erek tónusát és a vérnyomást, fokozza az agyi- és a koszorúér-keringést, tágítja az ereket, valamint gátolja az adrenalin érszűkítő hatását - feltehetően a mai napra is erősen ajánlott! 

Számos más, a természetben megtalálható alkotóelem segít, hogy legyőzzük a feszítő öröm, vagy az önmarcangoló bánat kellemetlen utóhatásait.

Jöjjön hát az, aminek jönnie kell... hátra dőlök, hogy még jobban lássam miként tárulnak szirmai májusunk várakozástól viselős bódult világában, s miként dongják körül az egymással vetekedő parányi lények.

 

Mögötte pedig fent magasodik a jelkép, mely figyelmeztet és tanít, s azt parancsolja, hogy szeressük ezt a kicsiny hazát, adjon nekünk a teremtő bölcsességet és szívbékét ma is!