VEZÉCIKK - 2026. május 8.

 

Vezércikk a 444 oldalán, mely így kezdődik: "Magyarország, de csak a jó része..."

 

Ahogy látom a szelektálás folytatódik... nem, nem írhatom azt, hogy kezdődik.

Ismét rossz rész lettem. Hazám azon "része", aki nem jó.

Érdekes, de nem szokatlan.

Dátumok röpködhetnének itt. Melyik is legyen, el sem férnének egy papírlapon, ha leírni kezdeném.

Amikor Apám Bibliát adott egy bajban lévő asszonynak, s hamarosan távoznia kellett munkahelyéről, s a fél Magyarországot megjárva idekerültünk?

S ha már itt - gazdaság igazgató galádságainak takargatása helyett - szóvá tétel, nem sok "jó" származott belőle, újabb munkahely lett, ahol végre szaktudását, s nem vallási, politikai múltját értékelték.

Vagy én?

Párttitkár asszonyos emlékeim, avagy később vívás, vívódás a magát kommunistának tartó polgármesterrel. Állásvesztés kecsegtető lehetősége, némi megfélemlítési kísérlettel megspékelve.

Évtizedeken át voltunk a rossz rész egészen 1990-ig, nekem utóbb bónuszként még kijutott közel egy évtized. "Edzőtábor".

Most, anélkül, hogy egy lépést is elmozdultam volna - ugyanaz a kert, ugyanaz az ébresztő napsugár, most szégyellenem kellene valamit... a fenébe már megint?!

Szégyellek is - nehezen találom meg a tegnapi érzés szavait, ha csak azt nem írom le, hogy primitív, bosszúszomjas, hazug, operettes, méltatlan valami...

Őfensége huszárok előtt. Egyedül a lépcsőn, nagyszerűsége teljes pompájában, valahol ott vannak biodíszletként sokat szenvedett gyermekei is. Alant a hullámzó tömeg, vizes árkon vergődik át éppen egy néni. Háttér a gyönyörű Budapest. Mintha a teremtő is nemzetvezetőnek szánta volna a tapsvihart tűrő állam/álomférfit. Mintha...

Szép, szelíd testőrök testükkel védik, amint a "néphez" leereszkedik. Boldogság is árad, bár a dicsfény olykor akadozik, fenébe, hogy a nap sehogy sem képes alakja köré glóriát fonni, pedig mennyire jól állna máris neki. Nézem és borzongok, megcsapnak fájó emlékek hideg szelei.

Elgondolkodom.

Tulajdonképpen az új besorolást nem is veszem zokon, hisz nem akartam és nem is szándékozom az efféle "jó részhez" tartozni.

Megvolt a magam jó része és meg is van.

Az ablakom előtt tegnap, ma és holnap is ugyanaz a zászló lobog, s nem új az elhatározás, hogy nem leszek játéka mindenféle szélnek... ahogy anno énekelte valaki.

A többiek pedig, a "JÓK" kegyeskedjenek rangjukat méltósággal hordozni,. s tiszteletben tartani, ha valaki az életét, s értékeit nem holmi zsebdiktátorok elvárásához méri. 

 

Ezentúl is ilyen rossz leszek, úgy tervezem, hogy az is maradok életem végéig.