Felhős napok... végre.

 

Félrelépés

 

 

Csak egy kavics

parányi barna

akadt ma a parton utamba

s

az

üres szív újra megtelik vággyal

emlék rohammal

csókok záporával.

Nem veszem kezembe

inkább félre nézek

kacatok közt lassan 

óvatosan lépek 

egyszerű dunai reggel

szellő libbent fátylat

megigéz régi  szerelemmel.

Emlékszel

kérdezném

bár tudom jól a választ

tenyered hevét őrző kavics

megmaradt nekem 

csak egymásnak vesztünk el

nincs gyógyír és nincsen rá bocsánat. 

 

 

Egy

mozdulat

víz felé hajolva

tükrében  keresem arcod

 magamat látom csak vénen

karnyújtásnyira van a múlt

 hallom ahogyan a szó koppant: 

Soha, soha többé! 

 

Megbicsaklik a bánat 

sóhaj szakad s repül

egészen a szemed színében 

pompázó égig

 a

víz

csobban s halkan susogja

ne sírj 

nem hagytalak el 

 velem maradsz örökké.

 

 

 

Melegben...

 

Balatoni

 

Tegnap olyan helyen jártam, amiről sokszor hallottam életem során, de egy másik világ része volt (eddig).

Hatalmas őspark, óriási fák, almazöld víztükör, 3.L és 4.L unokáim kiváló társasága. No meg kár-károk, siklók, kacsák, ajó...(hajó) nézegetése. Szellő libbenéses meleg, finom és selymes víz.

A nap lezárása, hazaindulás előtt nagy adag akarattyai fagyi...

Édes és keserű

Ne nézz vissza kérlek

gyöngysor szavak

varázsa igézet

ne

nézz

hátra

szívlárma ez már semmi más

múltba zuhanó kábulás

megannyi év van mögöttünk

megszámlálhatatlan pillanat

mikor a szó torkunkon akadt

és

győztek a könnyek.

 

Ne pillants tegnapunk leplei mögé

késő

libbenni nem fog a fátyol

hiába fázol

hiába reszketek

elengedett kezek

semmibe hulló sóhajok

ölelkezés

szerelembetűkből szőtt

kincseink 

titkos mondatok

angyalszárnyak óvtak

ne nézz hátra

előtted vagyok!

 

 

Földim az űrben!!!

Ide számtalan szívecskét biggyesztenék, oly nagy örömmel tölt el, hogy egy földim van az űrben!

Kapu Tibor - Nyíregyházáról, tirpák ország fővárosából!

Gyerekes büszkeség - talán azért is, mert volt az életem során sok sóvárgás a szülővárosom után, szeretteink elhagyásának kényszere. Hiánya annak a kimondhatatlanul fontos életútravalónak, melyet a szűkebb és tágabb rokonság jelent. Az érzés, hogy többé soha, sehol sem vagy otthon - bár gyökeret próbálsz ereszteni...

Életem nagy részét egy furcsa - "gyüttmentező" közegben éltem, élem, s volt szerencsém olyan személyhez, aki bár saját ... származására módfelett büszke volt, az enyémet mégis ócsárolta! 

És lám! Ott fenn a magasban, porszemnek sem látszó kis hazánkra gondol egy fiatal tudós, aki itt alant ugyanazokat az utcákat járta, és fogja járni, amik nekem oly kedvesek, tisztelettel gondolok szüleire, akik a hazaszeretet érzését beleplántálták.

Ráadásul lengyel tagja is van a csapatnak, így "dupla" a boldogságom, hiszen ereimben némi lengyel vér is csörgedez.

A kitartás, a felkészülés, a várakozás,s a szavak, a gondolatok, s az idézet Széchenyi Istvántól:

 "Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen."

Meghatottam néztem a közvetítést.

Legyen hasznos az út, és szerencsés a visszatérés!

39.9 - a csúcs!

 

Fényjátékos reggel, friss időben készített fotóval, ha a "huszon" fokokat annak tekinthetjük. Hőség és riadó... A legmagasabb érték hajszál híján negyven Celsius. A sekély folyó áldása, a levegő temperálása lassan elmarad, alacsony a víz, nagyon alacsony. 

ÖKÖRFAROK KÓRÓ

A hatalmasra nőtt ökörfarok kóróra is löttyintek vizet hazafelé, szegény nem soká bírja már, pedig öröm nézni a virágok közt döngicsélő rovar seregletet. A többi kis növény is senyved, kiég a fű... illúzió csupán, hogy néhány vödör/kanna vízzel életet menthetek. De azért próbálkozom, próbálkozunk...

A kertbe is megtelepedett néhány éve egy kóró, s hol itt, hol ott bukkan fül, néha meg eltűnik, vigyázok rá, bár az idén elég lehetetlen helyet szemelt ki magának, nem nőhet olyan nagyra, mint ez a partoldali hatalmas példány. 

A madarak és a szelek teszik a dolgukat, be vadvirágozódunk...  itt egy pipacs, amott hatalmas lapu a magas ágyás peremén, török szil magoncok, a mindent kibíró gaztengerrel e hőségben birokra nem kelhetek. Egy-egy négyzetméter kitisztítása éppen elég feladat, így eldzsungelesedünk... a néhai kerti  sivárságnak nyoma sincs. Növényeimnek hajnali és esti öntözéssel kedveskedek, hátha túlélik, túléljük az extrém meleget.

A tökéletesség maga -bíbor kasvirág.
Dísz és gyógynövény.
Kedvelem.
Bár erősen hezitál, hogy megmarad e nekem?!

"Úgy akarlak szeretni, mint eddig..."

 Por amor...

 

 Búcsúzás ez is
ez
a
halkuló ének
szótlan napok
egykedvű semmiségek
csak
a
szívem szúr néhanap
vágyom
hogy
hallhassalak
arcodba hulló
hajszálak alatt
érintsem
bölcs
bolond
homlokodat
s
öleljem ki a bánatot
lét és halál
mit rád rakott.

Kísért a vágy
de
ellenállok
mégis
rám törnek óvatlanul az álmok
kétkedés s fájdalom
ha
veszteség ez hát vállalom
tolvajlott óra
pillanat
hiányod könnyeket fakaszt
s
belém fészkel a félelem
mi lesz veled
s

nélküled 
ki lesz nekem
?!

 

Virágvilág... pipacssokk... bazsa és pünkösdi szépségek

 

Győr.... és a csónakos.