Győri délután - október 1.

 

Tűzrevalónk.

Megérkezett a második adag is... 

Két órás szorgalmas munkával helyére is került. Vaskos, vegyes keményfa, az egyik hasábon hetven évgyűrűt számláltam. Itt-ott tölgylevél zöldje kandikált ki a kupacból... Még száradhat, hogy igazán jól égjen majd a leghidegebb napokon. Az előző szállítmány csontszáraz akác volt, elvileg most is annak kellett volna érkeznie, bár én kedvelem a tartósan parázsló nagy hasábokat (is) - 38 talicskát töltöttem meg... Hatalmas lódarázs röpködött a kupac felett körözve, odacsalogatta a fa friss illata. Hálás vagyok a természet ajándékaiért - bár kesztyűs kézzel bántam a fával estére kelve éreztem, hogy erősen sajog a kisujjam, egy parányi szálka valahogy csak befurakodott a bőröm alá. Minden a helyén, nem bánom, ha a szép, meleg napok még maradnak, hátha sikerül kertezési restanciámat valamelyest csökkenteni. Délután míg a hideg szél meg nem zavart áskálódtam egy keveset és a nyár elején kiszedett, s gondatlanul félretett virághagymákat kezdtem szétválogatni, valamennyi földbe is került már. Az aprófával estefelé begyújtottam, semmi sem veszhet kárba.

  

 

Kertész leszek...

 A minap vásárolt méregdrága hagymácskák bekerültek vasárnap 3.L -3.5 éves jókora virágládájába. Közösen ültettük, megbeszélve a folyamatot, a művelet végeztével ALAPOSAN!!! belocsolták a földet.  

 

Ősziesen

 Hamarosan tompulni fognak a színek, s a nyárra virágtartóvá avanzsált alkalmatosságból ismét fatároló lesz, de addig is piros -fehér-zöldben kezdenek észhez térni a muskátlik, ez a nyár nem volt kedvükre, talán az ősz ad nekik egy kis időt. 

 

Lilák és rózsaszínek... idei gyönyörűségek, a tavaly kapott magas verbénát szanaszét szaporítottam, nagyon tetszik nekik itt, a lepkevirág magok többsége ki sem kelt, vagy nyár elején feladta a küzdelmet. Néhány maradt, s ők most összehajolnak szomszédaikkal. (A svéd arborétumban csórt sárga lepkevirág magok remélhetően jövőre kedvüket lelik majd ezen a melegebb éghajlaton is...)

 

Paprikák nálam?! No erről regényt írhatnék, talán fogok is...

 

És az ültetésre váró új szerzeményeim...

 

Változás...

 Szél

eső

szürke fellegek

az

ősz

megérkezett. 

SZAKMAI ÁRTALOM....

 

Néha még előfordul, hogy óvodámmal álmodom, hiába a 30 az csak harminc marad,

Három évtized. 

Még a legelején volt szerencsém betekinteni néhányszor egy svéd óvoda életébe, midőn ZS.C.M. óvodás volt. Elmúlt néhány évtized, s most szeptember végének közeledtével a két szöszkével látogattunk el hamarosan megnyíló vadiúj óvodába... mely már egy részben működő intézmény, ahová átköltöznek majd a kisfiúk csoportjai valamikor az év végén, vagy a jövő év kezdetén. Hét csoportból néhány már "üzemel". Néhány képet követtem el, igyekezve, hogy a látogatóba érkező, az új hellyel ismerkedő gyermekek és szüleik ne legyenek a fotókon.

Mit mondjak?

Sok tekintetben értetlenül állok az ottani óvodai koncepció előtt, kb mint bálám szamárkája.

De!

Sohasem felejtem el azt az inspirációt, ami a nyolcvanas évek vége felé ért akkoriban ott.

Meg azt sem, hogy az ott látott, megtapasztalt jóságok helyi beültetése kapcsán miként bukott ki az akkori, finoman szólva is vörösbe hajló ideológiájú szakfelügyelőnk.

Merugyebár! 

Ne tessen szíves semmin változtatni, újítással próbálkozni, mert azt CSAK a kísérleti óvodák tehetik meg.

Változtak az évek... szerencsére.

Szakfelügyelő alakja homályba veszett, a piros (bikavadító színű) szekrények színe királykékre pingáltatott, s minden egyébbel együtt...- lásd november hetedike, április négy kötelező ünneplése - kipasszolva, a múlt egyéb ostobaságaival egyetemben.

(Egyedül a Lenin mellszobornak kegyelmeztünk meg kérésemre, egy szekrény mélyébe deportálva őtet...)

 

Új idők és új szakfelügyelők. Hosszú lenne leírni miként és hány felé kanyarodott nem egyszer rögös utunk kis óvodánkban, míg egyszer csak a kollégák felkértek, hogy írjam meg óvodánk saját programját... Akkor akarva akaratlanul csöppent bele egy s más a kinti tágasabb világból, valami  speciális, ami az elfogadás fontosságát volt hivatott fémjelezni.

 

Most, hogy a múlt heti óvoda nézegetést felelevenítem már nem azok az érzések vesznek körül, mint a néhai igen-igen barátságos, családias, otthonos, lakájos, számtalan ötlet elcsenésére okot adó bámészkodásaim során. 

Más világ lett, de ami vonzza a figyelmemet - a praktikus bútorok, az általunk megszokott négyszögletes megoldások helyett elrendezkedésben, kuckózhatóságban, átláthatóságban, praktikumban teljesen más csoportfeltételek. A falak még kopárak. A székek számából kiszámítható, hogy egy-egy ilyen családias berendezkedésű csoport 10-12 kisgyermek fogadására terveztetett. Svédországban 1 éves korban kezdődik az óvoda, így pl pelenkázó  asztal látványa természetes, mint ahogy több, számunkra szokatlan berendezési tárgy pl 

konyhaberendezés, benti mosogató, hatalmas ruhaszárító szekrények, tágas terek, és egyebek. 

Ha én gazdag lennék... szívesen ötvözném a két koncepciót, létrehozva egy helyi óvodai kincses szigetet. 

Tudom, hogy álom.

(Ide egy hatalmas szívecskét képzeljetek!) 

Kezdjük hát az óvodai sétát... a bejárattól indulva.