Utolsó cseppig kihasználtuk a szép időt, a kert örömeit, a kályhában duruzsoló tűz - sütőben sülő tök, alma kompót, s az őszi fákról hulló aranysárga levelek nyújtottak napunkhoz eleven keretet. Macskanézés ablakból, csipegetés az asztalról, még palacsinta, még madártej, még tea, mese, játék, ének...És még feladat! Munkázás a kertben - kis söprű, nagy söprű, lapát, kosár, vödör - és cipekedés a komposztálóig. Az együtt levés megannyi öröme, vegyítve mindenféle fondorlattal... nyafogás mentes nap. Legfeljebb azon volt vita, hogy kié a több, mint hetven éves székecske, bátyámé és nővéremé, akik valaha ültek rajta. Bár tudnám merre, hol kallódott el a párja, hogy mindketten arról lógatva lábacskáikat babázzanak.
Gyöngyök és gyöngyszemek. Szavak, mondatok szaporodnak a mi szöszke lánykánkból, nevetünk a szófacsarásokon. (Elég volt! - szólt a szomszéd hangosan ugató kutyájára, s amikor az nem hagyta abba ujjacskáját figyelmeztetően felemelve erőteljesen rászólt: NEM!) Komolyságán, szeme huncut villanása valakit idéz.
Gyöngyözünk... gurul a lapis lazuli, este egy szemet a sarokban találok meg. Válogatjuk, vajon mi tetszik a picikénknek?! Mely szín lesz a kedvence?! Nővére az irányító, szervező, rendező, a nagylány!!!
Anya nélküli nap, így most ügyes óvodásom pesztrálja a húgát. Figyel rá, segíti, és enged. No ez a legérdekesebb! Engedni! Hogy a másik üljön a kis székre, hogy a másik tartsa a nagy lapátot, foghassa a kosarat! Kapjon ugyanannyi figyelmet, mint én... Tanulságos napunk van...Csupa jó, nevelési, tanulási, szeretési szituáció. Kis házak sorakoznak, színek, számok, több és kevesebb. Megy a matek, a színeket már a picink (19 hónapos) is gyakorolja... Kacagok, ahogy kiejti a szavakat és legszívesebben mást se tennék, mint figyelném minden rezdülésüket. Két különös teremtés - hasonlóság sem természetben, sem küllemben egy mikurkányi sincsen. Míg az étel sül, fő, forr, készül, mi megterítünk, széket választanak, a ház urát hiányolják közben, aki éppen énekel egy templomban. Mi meg lassan ebédelünk, pontosabban csipegetünk, a hosszú betegség erősen megcsappantotta étvágyukat, s a gömbölyded arcocskák sápadtabbak, sokat fogytak mindketten. Az akadozó étkezésbe a macskát is bevonjuk, hiszen a cica roppant boldog lenne, ha ő kaphatná a következő falatot... koppan a kanál, lassacskán fogy az étel, talán, ha
Macska kint, mi bent. Különbség, hogy mi nem nyávogunk alváshoz készülődve, Cili kint kuporodik össze, mi bent igyekszünk, hogy pityergés mentes legyen a készülődés.... Enyém a barna szépség kismillió csattal, szöszke kicsiként apja ölében a csendesebb szobában pihen hosszasan. Bekuckózunk és kezdődhet a mese... Mi másról, mint a csavargó kis nyusziról - százegyedik verzióban. Utána a magyar népdalkincs elemei kerülnek sorra, mama rekedtes hangja néha álom felé botorkál, de ki kell tartania. Mocorgó leányzó jelzi, hogy keresni kell még dalocskákat. Szerencsére elég nagy a repertoár. Lassan elpihen a kis test, nyuszkót ölelő kezecskék már nem mozdulnak. Kiosonok. Munka ezer, halk tevés-vevés, kint és bent. Hosszú alvást dajkálás követ, nehéz visszatérni az álmok világából, ringatom míg ébredezik. Ölelem, hálával szívemben, madártejről suttogok, mely már várja a kis éhezőt. Utána kimegyünk levelet seperni ugye?! Kérdi 3.L - 3.5 évesem... Ki! Teli a kanál, ne segíts Mama! Az óvodában is egyedül eszem. Kikanalazza az utolsó cseppig, és még kér... Anyám jut eszembe, madártejek, sütemények, ízek, fondorlatok, fáradhatatlansága, ahogy minden helyzetben helyt állt. Valamennyit ebből én is tovább adok. Nézem, az ébredéskor borzos dús haja már csudaszép loknis frizurává varázsolva, az új horgolt sapkán - míg aludt - elvarrtam a szálat. Pillangós - mondja és megnézi a tükörben magát! Dalocskát énekel... őszi éjjel izzik a galagonya - a nagyi tanította - világosít fel. Settenkedünk, nem csapunk zajt, ... nehogy felriasszuk a hugicát. Játék és öröm minden mozdulat. Szőke arcocska álmosan kukucskál - hosszú, gyógyulós, apás alvása volt. Még süt a nap, bent nem soká vacakolhatunk... egy kis kompót lé, egy kis csipegetés, de vár a kert, a feladat. Kis seprű, nagy seprű, vödör, kosár, összesepert levélkupac, munkázunk, beszélgetünk, végül lecipeljük a leveleket... telik a komposztáló. Papa is megérkezik,mi gyorsan helyet csinálunk az autónak a levélkupacok között. Ügyesek! Kitartóak! Lassan sötétedik, hűvösebb a levegő - nagy hajók jönnek-mennek, a komp fényeit már bentről figyeljük. Még egy kis madártej, utolsó cseppig! Játékokat óvódás rendességgel helyükre pakoljuk. Öltözés - csomagolás, elindulás haza.
Utánuk nézek. Vatta puha csend hullik a házra...
