Virágos világ.

 Van úgy, hogy "rossz" felé kanyarodunk, s váratlanul, szinte karnyújtásnyira előttünk ott a csoda, ahol rózsaszín-fehér habfelhő lebeg. Szél fúj, az erős fuvallattal méhecskék küzdenek, s a néző - jelesül én - megáll bámészkodni egy elkerített gyümölcsös külső szegletén. És ég, kék, fény, szél, méhek, habos virágok - zokogósan gyönyörűvé teszik számára az eltévedést, s az egész világot.

Gyúró - szépséges kajszis ültetvénye.

SZÍVGYAKORLAT

Levél egy blogtársnak...

"Akárhányszor betérek hozzád mindig találok egy-egy szót, amit magamhoz ragadok... mintha kincskereső lenék szavak, mondatok tengerében... Ma vers lesz belőle, vagy egy kis prózai csepp... 

A reggelről pedig állíthatom, hogy az enyém a legszebb. Nagyon korán ébredek, négy körül, igyekszem visszapréselni magamat a csendek világába. Hol sikerül, hol nem, ma egy esti, magamra kényszerített soproni közvetítés 2 töredéke motoszkál bennem, máskor család, közélet, egyebek... A lényeges, ami minden napomat kiszínezi a látvány. Földig ér itt minden üveg ajtó és ablak - kilátással a Dunára. Ma halvány rózsapír az égen és szél tépte zászló, ablak alatt a pénteken kitakarított kerti "tó", itt is, ott is nárciszok kies rendszertelenségben. Korán van... a szomszéd macska még nem vonult át a "téren", a mi Cilink sem nyávog be hozzám, madarak csendben, egy ott felejtett ásó a a zöld növénytengerben. Kávé - hosszú, méz és tejszín, 2 db csempészett keksz - mióta nincs Albert, azóta keksszel tömött hátizsákkal indulok haza Malmöből... Kifelé túró-rudik a szöszkék nagy örömére, hazafelé jóféle kávéhoz való.

Csend, alszik a ház, a mára elkészített ennivalók a hűtőben pihennek, a készítendők várják, hogy eljöjjön idejük.. unokás nap vár rám. Korai kelés haszna - írok, olvasok, és figyelem a tájat. Most már látom, ahogy a nap korongja átvöröslik a túlpart sötét ágai alatt, lassan emelkedve. Vízre hullanak az első sugarak, libben a fűz friss, zöld selyme a kert alatt. Az elcsent szóból szöveg lesz, majd el is hozom, míg írok megtörik a csend, balkáni gerlék turbékolnak, cinkék érkeznek, és a fák között felemelkedik a nap."

 

Szívgyakorlat - szeretni és...

 

Szeretni és szeretve lenni

porfoltos ablakon át világot meglesni

ébredni

látni​​

kifutni

vágyni

koptatni tegnap rút hangjait

s

remélni

csodás napunk lesz nekünk ma is 

ITT.

Távol vagy sohasem látod

e 

 mesebeli megálmodott világot.

Ahogy

a

mester kegyelme árad

tűnnek a kóborló fekete árnyak

friss

lenge szél

belém kap

s

súgja

meleg kendőt vegyél 

takarja vállad

míg kilépve nézed a folyót

mely

hol apad hol árad.

 

Borzongó sárga színpamacsok

nárcisz szirma remeg

domb aljában idegen

csavargó macska andalog.

Éled a lét

ritmusa felkavarja szívem halk ütemét

gondolatban máris táncolok

nap

fény

létszerelem

komor sötétségből ébredni

csodákat látni 

szívgyakorlat- hála  

isteni ajándék. 

 

 

 

 

Csapjunk a lovak közé...

 

 Mielőtt az ÉG...

Tavasz van, gyönyörű, nő a gyom, nő a fű, tenyérnyi hely sincs zöld nélkül itt e kerti kicsinyke partoldalon. Munkára fel - súgják nekem a gazban toporgó nárciszok. Udvariasan tompa a reggeli fény, álmatag bimbó hezitál a lét peremén - cseresznye fánk vacillál, hogy haljon e, vagy éljen e még?!

Munkázós nap lesz, a héten kínnal és keservvel lemetszett orgonás kopasz ágait egy nagy kupacba vonszoltam... remélve, hogy akad segítség további metszőolló csattogtatáshoz és mulcsozáshoz. És lám, a fohászt elvitte a szél, s az imént jelzett a mi segítőnk, hogy ma szabad... Lesz itt munka bőven, további karcolások bőrömön, sajgás öregecskedő vállaimon. De jó! Szeretek munkában elfáradni. Kint és bent is akad feladat - holnapi L+L csöppjeim akadályok nélkül futkározhatnak majd a kertben, s megfáradva kanalazhatják majd a finom húslevest. A mit főzzek nekik kérdése a legnehezebb - szerencsére minden itt várakozik már a délelőtti konyhai lábas-fazék rohamára.

Szeles és borongós az idő, talán a nap meggondolja magát, s hullanak ránk melengető, áldott sugarak. 

Csapjunk a lovak közé... friss napom elején a régi KISPÁL nóták IS derűre biztatnak!!!

 Kupica mentesen....

 

 

Az őrület felé...

 

Az őrület felé... - még két hét, vagy tovább is tart majd?

Mily gazdagok vagyunk, kint tavasz vibrál a levegőben, hol szél, hol cirmos napsütés fest új színeket. Bent hűvös, felkeléshez, tűz gyújtáshoz korai... Olvasom hát az elmúlt évek felbukkanó történéseit. Szépséges, üdítő séták, kerti munkázás, unokás ölelés, gyöngyözés, nagy utazások képei sorjáznak. Itt-ott egy írás, amott sajgó bánat - barát elvesztés keserűsége - élet és halál lásztódásai.

Egy tavalyi írásom kerül elém és a kérdés újra megfogalmazódik bennem:

Hogy lehet az én egykor volt legjobb barátom manapság?! Egy szeretett név, egy kattintás pillanat műve az egész, s máris a számat tátom... Az elmúlt 19 órában legalább 30 poszt, tartalmilag hasonló elemekkel, pontos számot nem tudok, hisz húsz után abbahagytam a számlálást. Politika, politika, "változatos" képi aláfestéssel... Mikor evett, mikor aludott, ágyhoz kötött, beteg szegény, vagy csak nincs jobb dolga, mint bukdácsolni a lét művileg színezett peremén?!

A szív sajog. Tavasz van - kert, part, út, távlatok. Mi történik vele, hogy a gép előtti böngészéssel és osztogatással tölti a napot?!

Egy, a Bibliából jól ismert mondás villan fel: Kelj fel és járj!

 

És egy Reményik Sándor vers utolsó sorai: 

 

"Egy nagy Szív szól: én megmentettelek,

Most többé ne sírj és ne lamentálj,

Vedd bűneid s bánatod nyoszolyáját,

Aztán hajítsd magadtól messzire:

Kelj fel és járj!"

Volt...

/2025. 03. 21.

Volt nekem egy nagyon jó barátom, hosszú éveken át, évtizedeken át míg be nem ütött a krach...

Egy bizonyos választás után csalódottságában törölt ismerősei közül.

Ma, szokásos emléknéző visszatekintésem során, kb egy évtizede írt kedves hozzászólását is elolvastam. Gondoltam benézek hozzá, habár nem vagyunk barátok, de legalább (még) nem tiltott le. Bár ne tettem volna, csekély 24 óra alatt közel húsz poszt... hasonló a tartalom - pride, PZ, mongyonleeeee, stb.

Vajh miként telik az élet ott, ahol a legfőbb program a posztolás - mindenhol azonos sugallattal.

Sajnálom Őt!

Nagyon szerettem, s ő is engem - amikor a hetvenes években március 15-én reggel tüntetni indultam, apró cédula várt a postaládában, melyben megírta nekem, hogy merre kell nagyon vigyázni, hol lesz fokozott készültség. Az éjszaka közepén kilométereket gyalogolt, hogy értesítsen, hogy megóvjon...

Akkoriban gumibotozás nélkül, letartóztatás, s egyebek nélkül nem volt egyszerű megúszni egy nemzeti ünnepet. Elég volt egy nagyobb kokárda, egy hangosan énekelt Kossuth nóta...

A Kossuth nótára (bevallani is alig merem) már múlt héten sor került nálunk, midőn harmadik L három évessel sétáltunk, nemzeti színű zászlót lobogtatva, az első tavaszi virágok között.

Hogyan változhat meg az élet, hogyan lesz rabbá a szellem? Hogyan fordulhat elő, hogy egy politikai (rög)eszme leuralja az értelmet?

Nézem a posztokat, reakció szinte nulla, egy obszcén kommenttől eltekintve.

Drága (volt)Barátom!

Kint ragyog a nap, fények fickándoznak a folyón, madarak csivitelnek - ma pontosan 5.02-kor fogtak bele a nótázásba. Tavaszi szél kap bele frissülő parti füzek zöldes ágaiba...

Látod?

Érzed?

Éled?

Ölellek - életem leghosszabb barátságának elvesztése elszomorít, de nem feledteti a jót, amiben részesek voltunk - az ifjúság örömét!

Bárhogy is van, hálával tartozom neked, ma IS szép nap kezdődik, nárciszokat remegtető széllel, sok feladattal, s azzal a reménnyel, hogy a közéleti métely nem tarolhatja le a lét legszentebb csodáit!

Tavasz van! Gyönyörű! Ahogy a nagy költő írta.

J. A.

"Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,

A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,

Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik

Mezei szagokkal a tavaszi szél."

 

 

Szélviharban

 

ÖT

 Március közepén túl és mégis alszik itt minden, a völgyben már serken  a fű, csobog a patak, a tó partján virágok bomlanak, de fenn a magasba kanyargó utak mentén szigorú a barnaság és a csend. Sziklák peremén itt-ott moha zöldje villan, de az is halkan, szelíden, kétkedőn... Ahol szétnyílik az erdő, messzire ellát a szem, párába vesző kékes-szürkés távoli hegyek, talán ott leghátul az Alacsony Tátra lehet. Egy hatalmas szárnyú madár gyors repüléssel a fák közé hatol, s már fordul is vissza, oly gyorsan, hogy szemmel követhetetlen.

Erdei út, egy nyomvonal, gödrök, kátyúk, omlások útja, erdészeti... gépekkel szabdalt padkák, kidőlt fák, lehulló kövek.

Néma és lenyűgöző a táj - ébredés és éledés határán...  Régi házak, öreg, düledező viskók, ég felé nyújtózkodó templom a csúcson, kopott pléh kereszt. Lélek alig, friss illat, hűvös és szél. Hullámzó út föl - le, föl-le. Szezonnyitó kitérő Pásztó - Csibe cukrászda. És néma szívszorulás - régi barát emlékét idézve. Kedves barátokkal tóparti, ínycsiklandó ebéd és finom pálinka kortyok. Magnólia bimbó és virág - csodás világ, horgász, nemes tisztaság.

 Öt megye: Nógrád, Hajdu, BAZ, Pest és Fejér. Reggeltől - estig. Lélekfürdető szép nap - képek külön az ÖTÖK posztokban.

 

ÖTÖS

 Galyatető és pásztói fagyizás.... szezonnyitólag.

 

ÖTÖS

 Mátraalmás és környéke - szunnyadó erdő és csend.

 

ÖTÖS

 NEMTI

ÖTÖS

 SALGÓTARJÁN