MÁMOR
Nyár
kaland
vágyak
gondolataim múltban bújócskáznak
járdaszegélyen csók
útpadkán egyensúlyozó könnyű percek
remény
ne legyenek sosem ennél szebb szerelmek.
Tavasz
eső ömlik
létfontos lázadás
duzzad kanyarog a víz
karolsz
gyermekkoromba csapongva visszahívsz
sár cuppan
indulnak emlékvándorok
szerettél
e
gondolattól ma is majd meghalok.
Ősz
furcsa és fanyar
hiába súgja a szív hogy mit is akar
hiába minden fogadalom
állunk sötét huzatos pályaudvaron
elválás szitál nehéz könnyeket
indulok s te súgod
Isten legyen veled.
Tél
szántóföldön s domboldalon
hófehéren terül el a hó
mesebeli könyv lapozgató
ákombákom
betűk
lét és szerelem
pohár peremén lenyomat
mámorrá varázsol minden elvesztegetett percet
kóborló emlékezetem.
Útelágazás
Felkavart por minden emlék
nyugtat a szó
jó volt itt nemrég
s
betoppanhat újra az öröm
hirtelen
tombolón sietve
vagy
andalító szépen szelíden.
Mozaikok
rakosgatom
itt elveszek - ott meghagyom
tűz
szél
jég
ömlő könny
vagy
derűs egek
hogyan lesz holnap
nincs erre felelet.
Édes borok
mézes percek
mámor
csókok múlt világa
feleselnek
egymással vívnak szüntelen
késpengés ostoba csatát
ősz közeleg
mit
s
kit vigyek magammal tovább
?
Volt édes
volt keserű és volt fanyar
bolond a szív
dédelget
aranyoz titkos perceket
ronggyá gyűri bánatát
maga sem tudja mit akar.
Szeretem a verseidet. Tudd ezt, ha még nem írtam volna le elégszer.
VálaszTörlésTetszik az évszakokhoz köthető, és velük az emberi érzéseket, a bennük rejlő gazdagságot bemutató, és az azokat egy az élettől nem elrugaszkodott, a valóságot is tükrözhető sorokba foglaltad.
Az Útelágazásban pedig a döntéseink helyességét kívánó, de azt nem megkapott, egy nyitott végű történetet elmesélő soraidat jó volt olvasni.
Én így látom, így érzem, de ahogy már mondták sokszor, ki tudja, hogy mit akart kifejezn, láttatni a költő. Az én megérzéseim ezt sugallják.
Gratulálok!