Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. február 20., vasárnap

Magamnak akarlak

Magamnak akarlak
te fényes reggel
tűznek illatával
pattogó meleggel
párától maszatos
tél végi ablakom
hol a fény
tört ragyogással
csöndesen átoson
megáll a régi 
kopottas tálcán
kuglóf sütőn
csöröge illatos
cukor s fahéj morzsás
tegnapi asztalon

ismeretlen tangó
csilingelő hangok
fényözön reggelem
aranyhidas Dunám
velem meddig 
meddig maradtok?!

1 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek a verseid, Márta! Még visszajövök, mihelyt időm engedi.

    VálaszTörlés