Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. február 8., kedd

Régi nóta


Korán volt még
álmok maszatolódtak szét az arcomon
korán volt
fagyos kavicsokat ölelt körül
a megdermedt tócsa
korán
hártyavékony a jég a reggeli tompa létben
egyetlen vigaszom az úton
a

kék vitorlát feszítő
hatalmas ég.

 
Korán volt még
a fák göcsörtös testét
csodáltam hosszan

zizegett a szentjánoskenyérfa

barna gyümölcse
fejem fölött
s
a

fák lombja közt
ott himbálódzott az én karikám.

Kié volt ki tudja már

mi repítette fel
egy kéz vagy
csupán a szél

elérhetetlen


játék volt régen

földön gurult de ez már a múlt
nem nyúlhatsz utána
fogva tartja 
a fa egekbe meredő
tövises ága.

Korán volt még

mégis
erről a rózsaszín libbenő
ég föld közt libegő
ágak közt billegő
karikáról
eszembe
jutott a régi nóta

elérhetetlen szerelmünk


s

a
szél lágyan arcomon
a

könnyeket végig sodorta.

2 megjegyzés:

  1. Hmmm, nincs új a nap alatt! Az elérhetetlen szerelem mindnyájunk életében jelen volt(?)Legalább egyszer biztosan.

    VálaszTörlés