Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. augusztus 6., szombat

Minek

Minek is  várom még
hogy bőröd bőrömhöz ér
karodban ringat majd el
újra az álom
régen kóstolt csókjaid
hullanak
szívemre
sóvárgó számon
neked szóló a
sóhaj
ölelj
hullj rám
forrjon össze újra
a test és a lélek.

Szerettelek
hangjait hallom
régi zenéknek
s mellkasodnak
ahogy felszakadtak
a bánatsejtek
tébolyultan
hullott ölembe
vacogva
futott szét testemen a
gyönyörű
kiéhezett
rózsa szerelem

kezed testemet
körbe takarta

mindentől megszabadulva
zuhantam
lélegzet visszafojtva
az
örvénylő
semmibe

későn hullott le
rólam a régi páncél
mit neked nyitottam meg
egyedül

és most
évek múlva is
tudom
Te voltál
az égi irgalom.

Kiút nincs
éhes vagyok
és fázom
nyári zápor
mossa rólam
a vágyat

minek kiáltok
késő lesz már
ha halogatod lépted

üres órák
napok és évek

adj ennem
itass meg
csókod foszlányait
szórd sejtjeimre
kérlek.

2 megjegyzés:

  1. Szívfájdítóan szépen írsz......

    VálaszTörlés
  2. "és most évek múlva is tudom, te voltál a földi irgalom..." ez szíven talált, mert én is így jártam, és fáj nagyon....

    VálaszTörlés