Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2012. február 12., vasárnap

Pirkadat




Finom
fémes hang
hajnali csendben
szélcsengő súrolja
parányi párját

sötétből szőtt
ébredésem
lélekdonora ringat

fények
tompán
biztosan
takarják ki a tájat

sötétkék fölött
halvány rózsaszín pír
széllel támad
láttatni engedi
elmosódó partom
lágy ívű
havas határait

jégtáblák ölelik egymást
egyre szorosabb
dermesztő kapocs

lassan mozdul a víz

áttetszővé válnak
távoli fák
törzsükben
lapuló
tavaszvágyuk
őrzik szelíd
sejtjeikben hosszan

míg a jég recsegve roppan

csipkébe vont ágak
kitartó álmokat ringatnak

 mióta
idejét sem mérik
felnyújtóznak
egészen az égig.

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy megtiszteltél a látogatásoddal.

    Gyönyörű képeidet örömmel nézem.

    VálaszTörlés