Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2012. február 2., csütörtök

Nem akarom

Nem akarok szólni róla
mert rabul ejt a múlt
szétzilált hajszálaimon
keze ott lapult
idegeim már ráncos
bogos kötegek
kisimította
hangja
ha rám nevetett

nem akarom elveszteni
mert hozzá köt az álom
vágtázó versenylovak voltunk
elvadult szőke
szél sodorta búzakalászon

nem akarom megtartani
mert életmétely
ragály
kín
és átok
volt korai elengedése
s most fájdalom keresztté
lettek a kései
konok akarások.

1 megjegyzés:

  1. Na! Hát valami ilyesmit érzek! Csak Te, le tudtad írni! Köszönöm!!!

    VálaszTörlés