Az ablak résein át
bezuhogott
bolondos nyarat tettetőn
tág terű
hevült
tavaszom
virágok színek illatok
támadtak rám
konok széldallamok
ütögettek törékeny táblaüveget
kísérve magasba
ívelő
harmonikát
ó
csengő szép szavak
úgy vágytalak
egy
pillanat
s
elrabolt
a
rám hulló
régi szerelem
didergő
törékeny világod
fájdalmát
elhoztad még nekem
botladozva
remegve
kínzó
súlyaid
a
rám hulló
régi szerelem
didergő
törékeny világod
fájdalmát
elhoztad még nekem
botladozva
remegve
kínzó
súlyaid
mit rád terhelt
a
sors
elém
a
sors
elém
letetted
tépett percek
belénk mart emlékét
nagyította fel
bűvös tegnapom
ringattalak karomban
tört szívű kicsi gyermek
bocsáss meg magadnak
kezem végig simul
tépett percek
belénk mart emlékét
nagyította fel
bűvös tegnapom
ringattalak karomban
tört szívű kicsi gyermek
bocsáss meg magadnak
kezem végig simul
sajgó mellkasodon.
Micsoda belülről táplálkozó mennyei szépség!
VálaszTörlés"egy pillanat, s elrabolt a rámhulló régi szerelem..." nagyon szép....egy megtalált, fiatalkori szerelem érzését eleveníti fel bennem...
VálaszTörlés