Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2013. június 7., péntek

Létörvény

Legszebb csókunkat
álmodtam újra


kitárt
kabáton
átjárt a szél


párában
fürdő
ősöreg fák
hajoltak némán
föveny fölé


sárgás iszap
keringve
mosta szét
part menti léptünk
ígéretét


tartottál
fogtál
s az ágak
kettőnkre hullatták 
bő nedvüket

ólmos felhők karcoltak
zsengezölden
bomló
friss
lombokat



nyers föld szagát
szívtuk be mélyen


ópiumos ölelésben


míg
simítottam
 örvénylő tavaszunk
fényébe
mártózó
szomorú arcodat.

2 megjegyzés: