Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2013. november 3., vasárnap

Hinta


Hintába ültetett a hajnal
kibontott hajjal
messze felrepít
sötét
ébredés
kormos
és
fénytelen
meg se mozdul a lég
szorongatóan tompa
végtelen

aztán
törékeny
légies varázslat
kedves hang töri meg a csendet
fák
virágok
bokrok
mind megelevenednek
rózsaszín
és
kék
lükteti életünk édes bús ütemét
puhán
felderengő
part
látszik minden
mit a sötét eltakart
föl-fölrepít
határtalan magasba
érinteném
de
másképpen akarja
ellepi szürke pára
eltűnik minden
hiába lendülnék létmohón utána.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése