Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2013. december 17., kedd

Adventi vers Apámhoz

Mélysötét
tágas kupola
borul rám
égig érő csendben

fénytelen
esten
hirtelen
szívsugallat
hogy
arcod
arcomra
vessem

jámborrá lett
lelked
itt
kering
int
titkos falak mögé mutat
dermedt
magányos
gondolat
tör
ketté minden régi képet
gyertyák helyett
könny ragyog
hiányod
                                                                  létfoltokat éget.

2 megjegyzés:

  1. Nem irigyellek ! Csodállak Márta! Te nem csak azt látod ami a fotóidon megjelenik! Te Látsz bele a saját lelkedbe is, és van erőd ily módom meg és leírni. Csoda verset írtál!!! Kézcsók! Zs.

    VálaszTörlés