Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2014. március 15., szombat

Sirályok...

 
 
Sirályok vijjognak
fent
a
szélben
egymásba kapva keringenek
márciusi messzeségben
hallani
rikoltó
éles hangjukat


a
Duna
szakadatlan
csiszolja
medrét
míg tovaringat
korhadt ágat
szerelmes madarakat

kékség ragyog fel lábam előtt
ibolya
puha párna
tavaszi
szétrobbanó napfény
önt
derűt
létporos mára


drága kezed nyomát hiába keresném



rögök közt hajladozok
csókot hintek
illatterhes
álmodó virágra.

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy írsz!!! Sirályok a Duna felett gyönyörű életkép, de az utolsó soraid lélekbe marnak! Én értem! Vigasztalódj kedves!

    VálaszTörlés