Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2014. április 21., hétfő

Húsvéti csendben

Áldom a csendet
míg
fátyol takarja
csenddé szelídült útjaimat
hajnali
derengésben
idézném
csillagfénnyel mosdatott arcod

képzelem

kalácsot ringatsz
forrót
kezedben
orromhoz ér az illat


felfedni veszített titkainkat
már nem tudom


összezárultak az évek
koppanó léptekkel
iramodók

ma újra
végig gondolom
hogyan is volt
hogyan is szólt
az
ünnep


összekulcsolt kezünkbe szorul
az emlék
kalácsszagú üzenete


anyám
Te
vagy nekem
e
szép ünnepi rendben
a
tükör

foszló kalácsod mazsoláit
nem lelem
múltunk lapjai peregnek

ibolyás
tekinteted
újra megszületett

nézem az égi jeleket
áldom csendmorzsáim hajnali varázsát
s
friss remegéssel
hozzám súrlódó életleheleted.








2 megjegyzés:

  1. Nehéz, bonyolult, szomorú! Szerintem e Husvét üzenete nem a keresztre feszítés hanem a Feltámadás! Várnék egy vidámat! Szeretettel Zs

    VálaszTörlés
  2. Szép, a szomorú is lehet szép. Boldog tavaszt !
    Erika

    VálaszTörlés