Enyén színem...

 

Az enyém szín tekintetében most éppen nem vagyok teljesen képben.
Kilenc éve írtam az alábbi szösszenetet... akkor teljes mértékben a helyzet magaslatán álltam a színeket illetően:
https://partfal.blogspot.com/2016/12/szinrobbanas.html
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s mint tudjuk a Tiszán is... A Drávát, Szávát, Szamost... ismerethiányom miatt momentán nem említeném. De nem is a folyók, a lefolyt víz, hanem az idő sebes rohanása állít meg ma egy szóra. Sürgős tennivalóm van, a hiátus kiküszöbölése végett mielőbb meg kell tudakolnom 3. L. - 3.5 éves, valamint húgocskája - 4. L - 21 hónapos kedvenc színeit. Micsoda nagymama az olyan, aki nem naprakész a színek világában?!!
Ígérem pótolni fogom - sejtésem szerint 3. L a loknis szépség az aranyak iránt érez vonzalmat... Angyalilag a csillogó arany, zselés tollacska már itt lapul, beszerezve, de még hezitálok, hogy az angyal fuvarozza, vagy népszerűségemet fokozandó személyes adjam át a negyedik életaranyozómnak a meglepetést. A hölgy nehéz dió, ámbár arany a szíve. S ha már színek, az ötödik kincs, a szöszke 4. L számára fehér tollat vettem, sötét papíron prímán fog érvényesülni kicsiny keze munkája - lapocskákat készítek neki, méregzöld fenyőt, piros szívecskét és sötétkék bármit... - zsenge korára való tekintettel szín preferenciája még nem bizonyos.
Mint azt mindenki tudja - az enyém színem a KÉK.
És! Tegnap hatalmas, nehéz szatyorban messziről cipelt kék szépségeket kaptam, melyeket az enyémek mellé örömmel befogadtam - váza, tál, tálka, tálca.... csupa csuda kék!!! Aranyló szaloncukor, karácsonyfa ágacska feldíszítve, narancssárga gyümölcsök - már látom is a kész "művet", ahogy helyüket elfoglalva ékesítik a karácsonyt, kékileg csúcsra járatva mindeneket.

Utóirat... az enyém színemről... Olthatatlan vágyam a kék kabátot illetően kielégülést nyert, hála érte a kedves győri boltocskának, ahová minden frizurázkodó utamon betérek és megkérdezem - Kék kabátjuk van? Kék meleg, könnyű, hétnyolcados, nyakba felgombolható, gyapjú kabátjuk vaaaaaaaaaan?! És lám a bájos és fölöttébb szolgálatkész szőke eladó hölgy - pénteken végre, végre (!) megadta a kedvező választ: IGEN! És hozta, és felpróbáltam és felgombolható és minden paraméterében megfelelő (kar hosszától eltekintve) és lett, remélem élethosszig kitartó kék, ámbár sötét, szép téli kabátom. 

Ujjacskáimon ki is számolom, hogy hányadik?!
Harmadikban lett először - púderes pepita, érettségi előtt - anyámmal vásárolt bordó - beszerzési hely Corvin áruház -1971 vége felé (virslit is ettünk a büfében), nyolcvanas években meglódult az ügy - Luxuy áruházban vásárolt halszálkás, s utóbb lett egy kék - hová tűnt nem tudom, meg egy fekete - túl bő, kismamáknak kölcsön adható, s még egy fekete - lányomnak jobban álló - így hozzá is költözött, s egy halszálkáshoz hasonló - hosszú, ritkán viselt, s az 2006-ban vásárolt meleg buklé kis fekete, rongyig hordom, örökös darab. MOST pedig - vágyálmaim netovábbja - ez a szépség, melyet hetediknek nevezhetek - a hetvenes éveimre - tekintsük örökkévalóságig valónak.... hacsak nem jön szembe velem még egy rövid királykék gyönyörűség.
Képzeletemben már mocorog a horgoló és a kötőtű, hogy a fiókok mélyén lapuló mérhetetlenül sok fonalból melyikkel kezdjem a sokadik sál készítését? (Sapka több tucat készült - arra gondolnom sem szabad.) Komoly dilemma, hogy a kiegészítő szín milyen legyen?! Fréz, piros, üde zöld, narancs, bordó????
Majd meglátom, s ha mégsem - segítenek az ötök, majd tőlük megkérdem...
Mama lila legyen, rózsaszín, zöld...!!! Ahhoz, hogy teljes mértékben körbejárjuk a problémát - mielőbb tudnom kell, hogy szöszkének és loknis barnának melyik is az "enyém" színem.
Hamarosan kiderítem.
Így szép a zélet, színesen!
Áldott aranyvasárnapot e szürkén kezdődő ünnepváró reggelen!