Nézem őket
mosolyognak
durcásak
nevetve szaladnak
hajukba belekap
a
szellő
unokák
arcuk
mozdulatuk
hangjuk
csupa múlt
csuda jelen
áldott
bőven termő jövendő
anyámra gondolok
hogyan simogatná fáradt kezével arcukat
boldog reménnyel
végig
mondaná is ki kire hasonlít
tiszta Klári
Andrisra formáz
mozgása mint nagyapja
mintha téged látnálak benne
szakasztott anyja.
ANYÁM
kötényébe takarva a múlt
ha rájuk nézek
szívemben ott van
Ő
képzeletben
öleli
őket
életfényt gyújtókat
álmok őrizőit
vágyainkat
tovább szövőket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése