Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2015. november 7., szombat

Ősz



Megrázza vörös üstökét
az
ősz
keringő vércsepp levelek
hullanak szanaszét
vállamra
hajamra
a
sálra
szorosan gombolt szürke kabátra

gondolom
parazsas kályha
forralt
tüzes bor
majd átmelegít
hiába
bor
hiába
mámor
fűszeres íze nem visz már távol
TE
világodba
át nem varázsol
csak maradok
lopva
áhítok
régi napokra
mikor
tűz
parázs
láva
ömlött szét
kopottas magányra
lesöpröm hajamból
a
lánglevelet
zsebre rakok
keményen
koppanó diószemeket
markomba szorítom
mint
a
kincset
felbukkanó közös éveinket
nézem
hogyan terülnek szét
kertemben
az
őszi jelek
meg sem fejthetem
e
pompás színeket
pazarló
létüzenetet.

4 megjegyzés:

  1. Hozzál még többet a szép soraidból.

    VálaszTörlés
  2. Nagy öröm olvasni ezt a blogot, köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm!
    Talán száznál is több várja, hogy valaki olvassa... Talán télies időkben lesz rá időm, hogy feltegyem őket.

    VálaszTörlés