Őszidő

Kopottas

szürke

ködös remegés

uszály dohog hosszan

majd

csend és feledés

lidérc

ladik

törékeny palló

lépés

billenés

semmire sem jó

gomolygó fátyol

terül a fákra

nem látszik

melyiknek

vérpiros

lángoló

hulló ruhája

fehér csipkésen száll fel a pára

mintha lenne őszbe forduló tájunk

báli ruhája

gőzölgő folyó

lomhán

csendesen

vadkacsát ringat

türelmesen.