Nagypéntek

 

Kertünk alján tavasz ténfereg

vakító

sárga nárciszok

szürkés

napcirmos egek

madár

és
néhány

kalandor méh

röppen

életet zengnek

ünnepi örömben

kezed nyoma teremtőm
Uram

meglátszik

fűben

fában

sötétes odúban

karcos kis szelek

kötnek belém

nem homályosít

könny

sóhaj

szenvedély

arcodat

látom

magasztalom

TE

vagy

nekünk

a
biztos oltalom

kopottas remények

vesztett hitek

felbuzognak újult erővel

hisz

Golgotámra

keresztem cipelni

Te

segítesz.