Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. március 26., szombat

Nagyszombat

Korai csendben ébredek
az
égen
parányi pír
grafittal kenve
még
a
táj
csupán
az
aranyvessző
sárga csíkjai ringatnak fényt
dajkálva
szirmuk között szunnyadó pára
utolsó cseppjeit

madarak
sóhaja hallik

vége

 elmúltak éjünk feketére koptatott percei
feszülő
rügyes ágakon létnedves éledés
hajnali hangok
halk neszezéssel
hívják
napunk
felhők mögé bújtatott
életes fényeit
reménnyel terhes reggelen
nyújtózik
a
világ
isteni titkok tudói mind
a
füvek
és
a
fák.

2 megjegyzés: