Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. május 11., csütörtök

Fényjelek...





Fák
bokrok
madarak
fűszálak
füst
pára
sziromlenyomat

komótosan húzza félre függönyét a hajnal
vékony száron vezetett fényparipák
patkós dobbanása szívemen
friss színekkel feslő bomló bőrömre omló életszerelem
csillagom távol éppen csak sejteti múlik az éj
pici pamacsokban folyik szét az illat
hajnali lármás madár csőrében szalmaszál
toll és pihe
porszemek
körmöm hegyére friss vágyat varázsló fényjelek
hulló szavak kikiálthatatlan hangok szorítanak
békák
rigók
házukból pislantó csigák
érzik a kerek világ ringató ritmusát

tiltott utakra lépek
fénymázas esküvések
ezerszer pergetett képek
korok
feketére firkált gyűrött létkartonok
szétfoszló kifosztó tévedések
vesztett hitek hámja alól kitérek

hajnali csikórobbanásos éledés
csillanó csendben
 száraz gallyakat roppantva feléd tartok
elveszített unt harcok
sóvárgó szürkeségek helyét elhagyom

TE vagy a holnapom

szilánkos fájdalommal hasító
bőrömre biztató csókot pecsételő
tavaszban tébláboló
friss szelekbe futó lázadó
toldott
foldott
napokat meglopó
madarat
fát
bokrot
rügyet
bimbókat
álmodó
tébolyban velem utazó

tükrös üveglapos folyókat
virágtengereket rajzoló
arcomat újra álmodó
örökös hódító

tavasz

légy szívem vad ritmusa
sarkamba költözzenek feledett táncok
fülemben lüktessenek ősi zenék
érezzem pezsdül a lég
fű fa bogár hordja szanaszét földi létezésünk isteni üzenetét.












 Az érdi IRKA  által kiírt Nyitnikék pályázat fődíját ma, azaz 2017 május 11-én vehettem át a Fényjelek című versemért valamint a Csóka című prózai írásomért.
Fotók: 2018 április kertecském szépségeiből...
 

6 megjegyzés: