Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. május 8., hétfő

Apámnak, apámról, apámhoz...


Szökik az emlék
lándzsás fűszálon törnek a fények
hiába keresném
régi képed
mosolyok 
érintés
aranyos keretbe zárva

árva vagyok árva

kopott sóhajjal sirathatnálak
könnyek
perdülnek
ellök a puha párna
májusi
magányban
felszálló pára

bimbók
bogarak
balzsam

itt
lapulsz
széthulló vénülő szavakban
felfeslettek a régi léptek
évek repülnek
egyszerű képlet
számolom
magamban
hány éve is
mondat morzsád
élni tanít.

(nyolc éve már.... hiányod szívembe hálni jár)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése