Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. május 15., hétfő

Utak május idején...


Szerelem ringat minden fűszálat
piruló árokpartokon selymet fodroz a szél
letérdelnél
hogy
esküdj
meg is halnál az életért

örök
csodák
pazarló mámorát
veszni nem hagyod
minden
bokor
felidéz egy elvesztegetett tegnapot

harsogóan habfehér
illatot hullató akác
figyelmeztet
tévúton jársz
meghalsz és újra éledsz
hétpecsétes titkok szakadnak szét
szavak
hallhatatlanok
súgják
miénk e pompa
hozzánk hajol

gázolunk a hullott szirmokon
míg
valahol
tudatunk alá temetve
dongó
dönögő
dudorászó
kívánság éled
széttépni valamennyi ostobán tákolt képet


májusi mámorban úszik a rét
vadvirágok
ékes
partra vetett rózsák
legszebb tavaszunk híreit kidobolják

türelmetlenül
 magányt sértenek

pengés élű fényeket ringat a víz
sírsz
minden csepp szívig csorog
míg
csendesül a vágy
arcodon ostoba nyugalom ver tanyát
út menti
harsogó búzatábla ezüstbe hajló kalásszal int
reménnyel tetézi az alkony
ölelkező
bűbájos színeit.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése