Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. február 21., szerda

Szénrajz....


Szénrajz
ez
itt
fekete
és
fehér
életasztalon


fázós világunkat
paplan takarja
vakítóan fehér
szorgosan szitálva befedte a tél
parányi jelek
hatalmas
abroszon
búcsúzó
pihék
reszkető bokrokon

néhány szál ledér virág
tavasszal álmodott
selymét széttárva
szirmot és könnyet
hullatott

karcolásnyi csendben
minden sebezhető
szívekkel körözve múlik el az idő


csend repít
bámulom ázott ágak unhatatlan
szelíd játékait
csepp
hintázik
gyémántsor remeg
gyöngyszem
kincsüket többé már
meg
nem
lelheted


lábnyomok a kertben szanaszét
firkálódtak a hóba titokzatos mesék

szél kél és kalimpál
gyenge hangokon
fáradt kerti szegleten
ázott szárnyú
magkereső madárka magányosan oson.

1 megjegyzés: