Feltámadás

Végre

Kiértünk a fényre

ibolyaszőnyeg terül az öreg hárs alatt

vízpermet

csillan

s

a

felhőkön

fénylő dárdákkal

végre

áttör
a

nap

megváltó tavaszi pillanat

tócsák szegélyét csipkéző fényben

első
bimbón

rügyön

levélszegélyen

hintázó

cseppek

nevetnek

derűt hoznak

ünnepi kedvet

lemosva

téli

füstöt

kormot

frissül a kert

visszatérnek ma is a gerlék

hogy

lehulló magvakat felcsipegessék

bármerre nézel széjjel

széles kedvvel köszönt

ezernyi fényjel

éled

a

kedv
a

hit

 

feltámadás

 

folyónk hömpölyögve sodorja

korhadt ágak feketült maradékait...