Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. március 22., csütörtök

Nyitnikék - madár beszéd...


Fellegek ráncigálják sötét fátylaik
messzi foltok
felhő hegyek tornyosulnak
karmos hideg

madár beszédre ébredek
fütty
fütty
fütty
hangzik mindenütt

éltető hang fakad

késlekedő tavasz hajnalon
képzelem hogy érthetem
mit üzennek
nekem


felcsipkedjük etetőd
utolsó
félrehullott fekete magvait
nem maradt már egy szem sem itt
zord napok maradéka eltűnik hamar
tavaszi örömben zendül fel a dal
szárnyunk hegyére fény tapad
cikázunk ablakod alatt
tündöklő jelek színezik át az életet
hangunk áthatol
lombokon
kerteken
virágok
feslenek
foltozzák szétmálló kedvedet
zengő
zsongó
sugarat bontó reggeled
nem sokáig várat
palettád
színesül
grafit folyódra
halvány pír vetül
ömlik széjjel csodás égi festék
hogy
rejtett zugok
sötét falak fölé
ringó ágak nyújtózzanak
rügyük
nedvek súlyától feszül
 
a
lég
ledobja
nehézkes füstös köpönyegét
fodrok
szalagok
bomlanak
s
az
ég tetején hosszasan hever majd
sugarat ontva
boldogítón
a
nap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése